Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)
HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban
Reményeink szerint e szétválasztásban az eddigieknél nagyobb hangsúlyhoz juthat az antropológia. Bár Bartucz Lajos kezdeti kísérleteitől345 eltekintve a szakemberek figyelmét sokáig elkerülte e téma, Éry Kinga legújabb, részleteiben még közöletlen eredményei jelentős előrelépést hozhatnak. A mezőföldi kunok perkátai szállástemetőjében ugyanis jelentős számban sikerült az antropológiai jellemzők alapján is szétválasztani egymástól az Árpád-kori magyar és a kun népességet. Az ottani kun embertani jelleget az alacsony termet, rövid koponya, az ún. „europo- mongolid” típusosság számos jele határozta meg. Az ilyen irányú kutatások szélesebb körűvé válásáig várhatóan a kun szállástemetők másik, Árpád-kori előzményektől mentes csoportja adhat majd inkább igazolást a korai megtelepülésre: ezeknél a templomok csak utólag, a 14-15. század folyamán épültek meg - számos korai, még pogány sírt bolygatva vagy elpusztítva - immár a tényleges kereszténnyé válás jegyében. A kun szállások emlékanyaga világosabban átláthatóvá a 14. század folyamán válik, amikor a kunok már megindultak a magyarságba való betagolódás útján: keleti hagyományaik mind halványabb emlékei és az egyre nagyobb teret nyerő, helyi magyar elemek sajátos keverékkultúrává ötvöződtek. Halottaikat a templom köré temették - bár mint láttuk ez más körülményekből is fakadhatott és sokszor csupán látszólagos kereszténységet takart - gyakran szöggel összeerősített deszka-, esetleg kéregkoporsóban, vagy halotti lepelbe, gyékénybe csavarva (karjuk többnyire a mellen vagy ölben összekulcsolva pihent), ahogyan az a kor magyar temetőiben is megfigyelhető. Viseletűkben is egyre több a magyar, gótikus ízlésű divatcikk. Ilyenek a ruhára, pártára süvegre felvarrható, ezüst vagy réz (néha aranyozott) anyagú, préselt, a korabeli pénzeken, kályhacsempéken, padlótéglákon is feltűnő motivumoldíal ékesített díszlemezkék, a pityke- és csörgős- gombok, a vésett díszű fejesgyűrűk és a keskeny, véretekkel nem díszített bőr vagy szövet övék vas, réz csatjai. E korszak emlékanyagának talán legszebb példái éppen a Csertánok szállásairól, Bócsáról és Öttömösről ismertek. (1. kun szállások adattára) Mindezek arról is árulkodnak - akárcsak a magyar pénzek -, hogy a Halas környéki kunok már a 13-14. század fordulójától bekapcsolódtak a térség árutermelésébe is, saját (kezdetben főként állattartásukra alapozott) cikkeikért cserében jutottak - kezdetben talán Kecskemét, Kalocsa vagy Szeged, később pedig éppen Halas valamely heti piacán - ékességeikhez. Ugyanakkor e tárgyak viseleti módja a steppei divat továbbélését jelzi. Nem véletlenül: az 1279. évi, igen szigorú kun törvények egyetlen engedménye volt a kunok nomád-pogány szokásaival szemben, hogy öltözetük, haj- és szakáll viseletűk hagyományos divatját továbbra is megtarthatták,346 Miután az eddigi steppei-orosz- balkáni közvetlen kereskedelmi kapcsolatok a Magyarországra költözéssel megszakadtak, a nomád kun ruhák ékszer- és egyéb kiegészítő tartozékai a helyi kínálatból pótolták. A már megismert hagyományos kun viselet romlandó anyagai (bőr, textil) erről 232
