Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)
HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban
kapott.18 1342^43-ban arról értesülünk, hogy az Iloncsuk nemzetségbeli Buthemer ispán („...comes Buthemer de genere Ilunchuck... ”) a szállásán lakó és kapitánysága alá tartozó kunokkal együtt szabadulni kíván más kapitányok fősége alól.19 Miután leszármazottai (Buthemer nembeli Eremen és Thetel család) a Halas-széki Jakabszállás (szomszédja Köncsögszállás) urai 1407-ben, talán nem ok nélkül tételezhető fel, hogy az 1340-es években a nem kívánt kun feljebbvaló a Csertán nemzetség feje, Halasi Köncsög ispán lehetett. Hozzátehetjük: az Iloncsuk nemzetség függetlenedési kísérlete a „Csertánoktól” - ha valóban nem úri nemzetségről van szó - egy olyan, korábban önálló törzsi-nemzetségi töredéket sejtet, amely a balkáni időszakban, avagy a beköltözés korában kényszerből kénytelen volt elfogadni hatalmasabb szomszédja „gyámkodását”. E függés csak a 15. század első negyedében, a Kecskemét- és Halas-szék alá kerülő szállásterületek szétválasztásával szűnhetett meg. Akkor is csak részlegesen, hiszen Jakabszállás a Halas-székbe soroltatott. (Nyelvészetileg mindenképpen ellenőrzendő felvetés: vajon a Baja, Hajós és Császártöltés vonalát a mai Halas, Fehértó, Kistelek vidékétől valamint a Kígyós-patak vízrendszerétől - Jánoshalma, Borota, Felsőszentiván, Csávóly térsége - elválasztó homokhátság Illancs neve nem hozható-e összefüggésbe az Ilon- csuk/Kígyócska nemzetséggel?) Ugyancsak behatóbb nyelvészeti vizsgálódást érdemelne az orosz évkönyvekben Eltukovici formában felmerülő, Don-Donyec vidéki kun törzsnév.20 1393-ban a Csertán nemzetség szállásterületének déli peremén fekvő Katymárról való Öltük Miklós kun keveredik lólopási ügybe.21 Előbb a Kecskemét-, majd a Halas-szék kun szállásainak sorában találni Altokszállást is (1446, 1493: ’növelő, gyarapító’),22 a későbbi Átokháza pusztátP Amennyiben az orosz és magyarországi latin források - bizonyára romlott - nyelvi alakjainak egyeztethetősége kiállná a szaktudomány próbáját, úgy esetleg újabb jelére bukkanhatnánk a Csertán nemzetséghez csapódott, egyéb kun törzsi töredékeknek. A KUNOK ELSŐ RÉGÉSZETI EMLÉKEI A kunok ideérkezését az írott források mellett páratlan értékű és érdekességü régészeti leletegyüttesek sora is jelzi. Természetesen nem a közhiedelemben élő „kunhalmokról” - valójában őskori emlékekről - hanem a laikusok számára alig ismert, az előkelő réteg köznéptől elkülönülő, még pogány rítusú lovastemetkezéseiről van szó. Ezeknek valóságos „régész paradicsoma” Halas és vidéke. A meglehetősen kevés leletegyüttesre korlátozódó (számuk alig éri el a tucatot) Kárpátmedencei emlékcsoport csaknem fele koncentrálódik területünkre. E sírok alkotják a hazai kunság régészetileg legjobban elkülöníthető emlékkörét, miután még magukon viselik a délorosz steppén hátrahagyott kun műveltség szinte minden jellemzőjét. A temetkezési szokásokon (lóval temetés, gazdagon felszerelve) túlmenően 176
