Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)
HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 6. Szakály Ferenc: Kiskunhalas a török uralom alatt
egyévesnél idősebb sertés után két akcsét szedtek, a 4956 akcsére tervezett sertésadó háztartásonként átlag 17 sertésre enged következtetni. Tekintélyes juhtartásra mutat a 3500 akcsére tervezett juhadó is, hiszen a szegedi szandzsák 1560 kanun- nameja úgy rendelkezik, hogy „juh illeték (resm-i gamen) címén két juh után egy akcsét adjanak”.33 Vagyis: eszerint egy háztartásra kereken 50-50 juh esett. Meglehet persze, hogy a fentebb kikalkulált gabona-, sertés- és juh-átlagok irreálisak;34 talán a kivetési kulcsban bújhatnak meg olyan változtatások, ami torzítólag hatott az arányokra. Annyi azonban elfogadható belőlük, hogy az említett agrárágazatok igencsak gyors fejlődésnek indultak 1570 után, ami 1578-ban már jelentős felesleg kialakulásához vezetett. Halasnak szüksége is volt eladásra felkínálható feleslegekre, hiszen - ha hihetünk az összeírásnak - egyetlen csepp bort sem termelt egy olyan korban, amikor az emberek - főként a vízszegény síkságon - nagyobbrészt borral oltották szomjukat. (Oláh külön is hangsúlyozza, hogy az ásott kutak vize alkalmatlan volt emberi fogyasztásra.) Analógiáink szerint Baranyából, kivált a Felső-Baranyának is nevezett délkelet-tolnai borvidékről számíthattak - tengelyen érkezett - jelentős szállítmányokra. A század közepéig ugyanis egyértelmüleg legnagyobbrészt ez a vidék látta el borral a Duna-Tisza közét, a Maros-mentét, sőt a Tiszántúl egy részét is.35 Feltevésünket adat nem, ám Halas és Baranya szoros XVII. századi kapcsolatai egyértelműen igazolni látszanak. A fentieknél még előnyösebb oldaláról mutatkozik Halas gazdasága, ha azt a pusztahasználat oldaláról vesszük vizsgálat alá. Az 1570. és 1578. évi szandzsák- összeírás tanúsága szerint a mezőváros az alábbi elpusztult faluhelyeket használta, amelyek nagyobbrészt külön egységként is szerepelnek a defterben. (Kurzívval a szandzsák-defterben fellelhető halasi gazdák neve.)36 1570 Bocsa puszta. Tartozik a nevezetthez]. Halas városából Zádori Bertalan és Zádori Miklós és Katalin [István, az előbbi fia] kötelmében. Ha kívülről [értsd: nem halasiak] művelik, tizedét megadják a föld urának. Bevétel: készpénzben 1000 [akcse]. * Vő. az 1578. évi összeírással Göbölpuszta. Tartozik a nevezetthez], [Fölötte:] A kincstári Kecskemét városából Kerek Mihál és Kerek Gergel kezén.] Szállás- és legelőadóból, átalányban, a sáhi [uralkodói] dzsizjével együtt. Bevétel: készpénzben 600 [akcse]. Harka puszta: nem szerepel. Ivánka puszta. Ráják nélkül. Tartozik a n[evezetthez]. Bevétel: 1800 [akcse]. Búza 45 kile 630 [akcse], kevert 45 kile=360 [akcse], szénaadó 210 [akcse], legelőadó 600 [akcse]. Másik Kördvélös puszta. Ráják nélkül. Tartozik a nevezetthez], Bodoka és Püski falu közelében. Fájsz városából Fal* István és Halas városából Kémén Mihál kezén. Az említett zimmík [nemmohamedán alattvalók] művelik és állataikat összegyűjtik [azaz legeltetik], a föld urának tizedet és legelőadót adnak. Bevétel: 350 [akcse]. Búza 14 kile=196 [akcse], kevert 13 kile=104 [akcse], széna- és legelőadó [éven]te 50 [akcse], Recske puszta. Ráják nélkül. Tartozik a nevezetthez]. Halas város lakóinak kezén. Bevétel: 300 [akcse]. Búza 8 kile=120 [akcse], kevert 12 kile=96 [akcse], legelő- és rétadó 128 [akcse]. Salgó falu [sic!]. Hilje [Hillye] falu közelében. Fájsz városából Kozma Bálind és Halas városából 319
