Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)

HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban

és a kirendelt királyi officiálisoknak járó jövedelmek értendők („...Census, Akones, collecturarum ac victualium, et numerum solutionem regales et alios Proventus Comitum ipsorum presencium et futurum ipsis provenientes dicare... ”). Mindezeket a ruralis kunok voltak kötelesek fizetni, a kapitányok - katonai és egyéb (igazgatási, bírói) funkcióiknál fogva - továbbra is adómentesek maradtak, csak hadi szolgálataikat váltották meg a tegzes adóval. Ezen adómentes körbe - szolgálata idejére - a ruralis főbíró-kapitány, s a 12 esküdt is bekerült. Igen fontos megjegyezni, hogy e privilégiumban ismét feltűnnek a szolga helyzetű kun családok, akik - kiegészülve a telepített magyar jobbágyok körével - a kapitányi gazdaságok művelőiként továbbra is meghatározó népességét alkották a szállásoknak. Kun voltuk okán az oklevél -jobb híján - őket is ruralis kunnak nevezi, ám az universitasba nem tartozónak, hiszen a kapitányok házában és kenyerén, pénzbeli bérért szolgáltak, („...exep- tis illis ruralis Cumanis, qui pro precio pecuniali ipsis Capitaneis in domibus ipsorum super propriis panibus ipsorum utuntur ac serviunt... ”) így ők ugyancsak felmentést kaptak a ruralis kunok adói alól.

AZ ÉLETMÓD ÉS ANYAGI KULTÚRA VÁLTOZÁSAI

Elöljáróban le kell szögeznünk, hogy ezekre az elsősorban régészeti oldalról megválaszolható kérdésekre a Halas-szék területéről rendelkezésre álló emlékanyag önmagában nem elegendő. Még akkor sem, ha biztosan állíthatjuk: a kun szállások régészetének tudománytörténeti kezdetei ide kötődnek, Reisner János csengelei és Móra Ferenc öttömösi feltárásai révén, már a századfordulótól. Úttörő munkásságukat az 1930-as években Szabó Kálmán és Papp László ásatásai (Ágasegyháza, Bocsa, Jakabszállás, Szánk, Orgovány stb.), majd Széli Márta (Csengele, Szeged- Bilisics, Öttömös) anyagközlései követték. (E feltárások alapadatait, irodalmát a kun szállások adattára tartalmazza).

Azonban az 1940-es évek második felétől Méri István iskolateremtő életműve nyomán (Túrkeve-Móric)320 új lendületet vevő, modernebb módszerekkel és megközelítési szempontokkal dolgozó kutatók - elsősorban Pálóczi Horváth András (Szentkirály)321 és Selmeczi László (Karcag-Orgondaszentmiklós, Asszonyszállás, Kolbázszállás)322 - figyelme inkább a Duna-Tisza közének északabbi régiója és a Nagykunság felé fordult. Új színfoltként jelent meg a régészetileg kutatott kun vidékek körében az egyetlen dunántúli terület, a Mezőfold (Sárosd, Perkáta).323 Ezzel szemben Halas-szék térségében csak Horváth Ferenc feltárása és publikációi (Csengele: lásd kun szállások adattára) hoztak igazán jelentős előrelépést az újabb időkben. E - jobbára tehát távolabb eső vidékeken született - eredmények nyomán azért kísérletet tehetünk a Halas környéki kunság régen feltárt tárgyi emlékeinek újra megszólaltatására is.

Kutatóink jórésze korábban úgy vélte, hogy a kunság beköltözését követő 100-120 éven át még hagyományos életmódjához idomuló, nomád jellegű szállá227