Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)
HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban
sokon élt (aulok), s csak a 14. század második felében-végén alakultak ki a külső képükben már a környező magyar falvakhoz hasonló, állandó települések. Hiszen forrásaink még ekkor is megemlékeznek sátorlakó kunokról (1347-ben éppen halasi Köncsög ispán 12 kun családját említik a nemezjurta latin megfelelőjével: „...duodecim Comanos fütreas domus habentes... ”).ш А 14. század közepéig amúgy is alig tűnnek fel a kun szállások az írott forrásokban, többnyire akkor is névtelenül, s csak valamely magyar település „környékére” jelezve, vagy a szállásfő nevével említve.325 Némi fenntartásokat sugallhat a fentiekkel kapcsolatban például a halasi szolga kunoknál felmerülő jurta másfajta értelmezhetősége. Elképzelhető, hogy ebben az esetben nem 12 kun sátorlakó férfi, hanem 12 kun család szökéséről van szó,326 hiszen a Codex Cumanicus tanúsága szerint a jurt gazdasági - családi alapegységként, ’háznép’ értelemben is használatos volt,327 amit az oklevélíró latin tükörfordításával esetleg elértett. Selmeczi László régészeti oldalról való felvetése szerint a jurta önmagában már csak azért sem jelezhet feltétlenül ideiglenességet, mert még a 15. századi, bizonyosan állandó falvakban is számolhatunk a ház mellé nyaranként felállított és sárral körültapasztott alapú jurtákkal (ilyen értelemben is magyarázható régészeti jelenségek: Karcag-Orgondaszentmiklós).328 A 14. század előtt feltűnő kun települések név nélküli, vagy pontatlan megjelölése az oklevelekben sokszor tán nem is a hely ideiglenességét tükrözik, hanem a kun helynévadás azon sajátosságát, mely szerint egyes szállásokat éppen adott uráról nevezték el (-szállása, -ülése, - népe, -háza utótaggal).329 A bizonytalanság tehát egyes esetekben a generációnként, s az oklevél kiadója számára követhetetlenül változó szálláselnevezésekből is adódhat. Bár a kun szállásnevek rögzülése ugyancsak a 14. század közepétől követhető nyomon, egyes esetekben még a 15. században is - amikor már nomadizmusról aligha beszélhetünk - szerencsésen tet- tenérhető ilyen generációs névváltás, (pl. a Szentelt-székben fekvő, 1424-ben említett Benedekszállást korábban Walkanszállásnak nevezték.)330 Mindezek, de az utóbbi évek kutatásai más vonatkozásban is egyre több olyan adatot szolgáltatnak, miszerint az állandó kun szállások kialakulása a beolvadási folyamat többi jelenségénél (viselet- és nyelvváltás, kereszténnyé válás, fölművelésre alapozott gazdálkodásra való áttérés) előbb (már legkésőbb a 13-14. század fordulóján), s némileg azoktól függetlenül ment végbe, mégpedig a környezeti viszonyok kényszeréből adódóan.33' A kunoknak - honfoglaló elődeinkhez hasonlóan - korábbi életterükhöz viszonyítva igen szűkös, a vándorló legeltetést teljességgel ellehetetlenítő területek jutottak csak, melyeket - főként az Alföldön - időnként még a fennmaradt egyházi- és magánbirtokok szigetei is megszakították. Ráadásul a kun településtömbökön belül már az első generáció életében (1279-ben törvényben is rögzítve) kialakultak az egyes aulok (szállások) határai, rendszerint 4-5 tatárjárás idején elpusztult magyar falu (kb. 25-50 kmr-nyi nagyság közt változó) földjét magukba olvasztva.332 A jurtatáborok zárt bir228
