Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)
HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban
Először lássunk egy példát az új, területeit és szállásainak sorát tekintve időnként még változó székrendszer kun jogállású alaprétegeire, jogi különbségeire, s a társadalmi mobilitás kötöttségére, melyet csak a korona különös kegye tehetett lehetővé. 1446-ban Hunyadi János kormányzó az eredetileg Kecskemét-székhez sorolt Altokszállásról („..Altekzallasa in sede Kechkemeth... ”) való Alther Péter és fia András kunokat - érdemeik jutalmául - kiveszi a paraszt kunok sorából ruralitate et rusticitate ceterorum Comanorum ipsius sedis Kechkemeth recipientes et eximentes... ”) törvényes és szabad kapitányokká teszi őket és áthelyezi a Halasszékbe („...adsedem Halaszek vocatum duximus annectendas... ”), ahol a többi kun kapitánnyal együtt csak a seregbe való beállás kötelezettsége terheli („...ad exercitum ingredere tenebuntur... ”), Tamásülése nevű kaszálójukat minden taksa fizetése alól felmenti.315 1456. augusztus 16-án, Maros mezővárosában nem csupán a Halas-székre, hanem a kun-jász székrendszer egészére nézve is egyedülálló forrásértékű oklevél került kiadásra.316 Amint az Bél Mátyás munkájából317 is kitűnik, elsősorban e dokumentumon (kiegészülve még néhány, az Olvasó számára már megismert oklevéllel) alapult I. Lipót 1697-ben rekonstruált privilégiuma, miként ez adhatott aztán kiindulási pontot a későbbi redemptiós mozgalom jogi törekvéseinek is. Marczali János kun és jász ispán ezen oklevelében kívánta rendezni a Halas-szék kun jogú közösségén (universitas) belüli - tehát a kapitányok és földműves kunok („...universi Capitanei et rurales Comani ipsius Sedis Halas...”) közt feszülő - ellentéteket. Határozatait 1469-ben - a kaskantyúszállási kunok nevében eljáró Zily Benedek kérésére - Mátyás is megerősítette. Konkrétan: a hagyományos kapitányi kun családok adózási és bíráskodási visszaéléseinek orvoslása érdekében megújította a szék intézményrendszerét, mely számos tekintetben igen hasonlónak mutatkozik a székely székek berendezkedéséhez. Eszerint a Halas-szék kapitányai, valamint a ruralis kunok évente egy-egy kapitányt („...duo jurati Capitanei...”) választhattak maguk közül a szék egészére kiterjedő jogkörrel, akik a ruralis kunok soraiból kikerülő 12 esküdt („...duodecim Juratos ipsi Comani rurales... ”) ellenőrző testületével együttműködve tettek eleget feladataiknak. Ez elsődlegesen a kunok ispánja szintjét megelőző, közbülső bírói fórumot jelentett, ha az egyes szállásokon bírói hatalmat gyakorló kapitányok ítélkezésével kapcsolatban kétségek merültek fel. Ilyen kapitányok és esküdtek jártak el Szerdahelyi György színe előtt, Halas mezővárosában már 1451-ben is, Harkai Nagy István és Kalas Balázs - Bodoglár kapcsán megismert - peres ügyében.318 Fontos szerepük volt a kapitányságokba való beiktatási eljárásoknál is: 1493-ban Kazalházi Dienes Gergely és Kötönyszállási Kötöny Barnabás esküdt bírák járnak el a majsaszállási kun kapitányok esetében.319 Meghatározó feladatuk volt a különböző állami és földesúri adók kivetésének és behajtásának ellenőrzése is. Miután a király egyúttal a kunság földesura volt, ez többféle censust, gabona és bor kilencedet, egyéb élelmiszer adókat és collectát, valamint más főtisztjeik adóját jelentette, utóbbi alatt bizonyára a kunok ispánjának 226
