Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)

HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban

lényegében a „curtis” - jellegű királyi szolgáltató birtokrendszer (paraszti agrár- termelés) formái váltottákfel. Ennek jól érzékelhető jeleként-Mátyás uralkodásától kezdve - a kunok és jászok ispáni vagy főbírói feladatait már nem az ország legnagyobb méltóságai (nádor képében gyakran az országbíró, főajtónálló, esetleg egy- egy nemzetség esetében, részfeladattal, valamely földrajzilag illetékes megye ispánja) látják el, hanem a királyi udvar közvetlen gazdasági ügyeinek intézője, a budai vár tiszttartója (pl: 1459-61: Parlagh László, 1463: Besenyői Bertalan, 1473: István deák, 1477: Pyber Benedek, 1499-1509: Kubinyi László deák).310

A Halas környéki kunság székké alakulása viszonylag jól adatolható. 1411-ben - Csőszapa kapcsán - még csak arról értesülünk, hogy a birtok felének urai a környékről való királyi kunok, 1418-ban Mátyusfalván viszont már fölbukkan egy Csertán-széki kun („...Tompor Comanus regius de sede Chortyan...”)?" A szervezeti változás tehát a két időpont közé valószínűsíthető. A székközpont Halasra helyezéséről már esett szó, ez a Hunyadiak honor-birtoklását követően, 1440-ben következhetett be legkorábban („capitaneis Cumanorum regalium ad sedes Halas.. ”)?n Az okleveles emlékanyagot áttekintve úgy tűnik, hogy a Halas-szék szállásai mindvégig a királyi kunság körébe tartoztak, ellentétben a Kecskemét- és Hantos-székekkel, melyek a királyné népeivé váltak. Erre, esetünkben, csak a nemzetségi időszakból volt példa, 1367-ben - mint láttuk - Erzsébet királyné intézkedett Karla János szállásának ügyében.313

A Csertán- majd Halas-szék kiépítése - mint Halas mezővárosi születése kapcsán láttuk - jelentős területi veszteségekkel is együttjárt. A kérdést kun oldalról vizsgálva igen érdekes „többletjelenség” figyelhető meg. Miután egyes települések (pl. Buzgán és Jankó/Ivánka szállás) nyomai a déli elcsatolt, és végleges törzsterületté vált északi részeken egyaránt kimutathatók, az adott körülmények ismeretében gyanítható, hogy a 14-15. század fordulóján több kun szállás részbeni vagy teljes átköltöztetésére is sor került, (lásd kun szállások adattára) (4. kép)

A megalakuló székek külső irányítóiként - a budai várnagy képében - ugyan megjelentek a királyi tiszttartó officiálisok, de az egykori nemzetségi előkelők továbbra is megtarthatták - legalábbis az igazgatási egységen belül - vezető szerepüket. Mint „szállás” (descensus) és annak nagyobb egysége, a „szék” (sedes) élén álló kapitányok (capitaneus) beépültek az új közigazgatásba is. Ez iobagio-jellegű, kun közegen belüli relatív nemesi állapotukat egy ideig még érintetlenül hagyta - most már akár kiskorúra vagy leányra is átörökíthetően így történhetett meg, hogy 1459-ben Gyarmanszállási Gyarman András - fiú örököse nem lévén - leányát, Orsolyát Majsaszállási Majsa Márton feleségét fiúsította 5 Halas-széki szállásának kapitányságában.314

A kapitányok - a forrásokban most már ún. „földműves”, vagyis „ruralis” kunnak nevezett középréteg - feletti hatalmát viszont a 15. század közepére letisztuló jogszokás szabályozta. Ennek pótolhatatlan értékű forrásai éppen a Halas-szék esetében maradtak fenn.

225