Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)
HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban
szentgyörgy- és szentmihály-napi adók bevezetésével rendszeressé és általánossá vált.300 Ennek évi összege 1453-ban elvben 10 ezer Ft volt, de az adózók szegénysége folytán alig 3 ezer Ft-ot tett ki, ami részben terményadó (pl. ló, búza, zab, árpa, borsó, lencse, köles stb.) formájában került behajtásra.301 A kunság kollektív kiváltságai szintén ennek megfelelően alakultak, már csak foszlányait őrizve nemcsak az 1279-ben lefektetett, de még a 14. századi állapotoknak is. Zsigmond 1407. évi, jászoknak szánt, de minden bizonnyal a kunokra is értelmezhető kiváltságlevele egyértelműen megfogalmazza azokat a kedvezményeket, melyeket továbbra is érvényesnek tekint és megerősít: ez már csak a saját kapitányaik igazgatása és bíráskodása alá tartozás, valamint a vámmentesség. Sarkalatosságát és tartós érvényét jelzi, hogy azt 1412-ben maga Zsigmond is megismétli, majd 1478-ban Mátyás, végül 1492-ben II. Ulászló ugyancsak megerősít.302 Valószínűleg ennek egyenes folyományaként az 1467. évi 2. te. ugyan még nem jobbágynak, de feltétlenül nemesi privilégium nélkülinek tekintette a kunokat és jászokat.303 Ugyanehhez szolgáltat közvetett bizonyítékot II. Ulászló 1512. évi oklevele, melyben a jászokat igen későn, s rendkívüli királyi kegyként ajándékozza csak meg kegyúri és lelkészük szabad választási jogával. („...Jus patronatus nostrum Regium... ”).ш A hadba vonulás kötelezettsége a kapitányi családok körére szűkült le, akik ennek fejében részesültek - a közkunoktól megkülönböztetve - továbbra is adó- mentességben. A megváltozott életkörülmények, a katonai értékek háttérbe szorulása azonban itt is meghozta eredményét. Éppen a Halas-széki Orgoványszállás kapitányai esetében értesülünk 1436-ban először arról, hogy maguk a kapitányok kérik a hadi szolgálat pénzadóban történő megváltását, aminek kifizetése minden egyéb adótól azért továbbra is mentesíti őket.305 Ez az ún. „ tegzes adó ” (proventus pharetralis) mind általánosabbá vált a kapitányok körében. Nagyságrendjéről, egyben a köznép és kapitányok lassan csökkenő gazdasági erejéről tájékoztat több forrás is. Mátyás 1473. évi oklevele szerint 4 jász szállás (Berény, Négyszállás, Árokszállás, Fényszaru) köznépének évi censusa 500 Ft, vagyis szállásonként átlag 125 Ft volt. Ezzel szemben az e szállásokon kapitánykodó három család évi tegzes adója 300 Ft, vagyis szállásonként átlag 75 Ft.306 Előbbit II. Ulászló 1503-ban tetszése szerinti időre elengedte, utóbbit 1505-ben 50 Ft-ra szállította le.307 Ugyanez a kiállítandó lovasíjászok számában is kifejeződött: 1425-ben két jász szállás (Szarvas, Újszász) kapitányai összesen nyolc tegzes lovassal tartoztak királyuknak, vagyis szállásonként néggyel.308 1499-ben II. Ulászló - Zsigmond korábbi engedélyét megújítva - hozzájárul, hogy Jákóhalma kapitányi családja csak évi egy tegzes lovast küldjön.309 A katonai szerep fokozatos elhalásával együtt járó folyamat utolsó fázisának a székrendszer kialakulása tekinthető, amikor a nomád gyökerű nemzetségi szervezet és bíráskodás végleg átadta helyét a feudális területi igazgatásnak. A kun szokásrenddel keveredő, királyi várszervezetre emlékeztető viszonyokat (katonai szolgálat) 224
