Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)

HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban

A nagykunsági Szibes kun fiai - a család még Nagy Lajostól nyerte el magyar nemesi címét - csak ennek birtokában tudták érdekeiket úgy-ahogy megvédeni (legalább pénzbeni kárpótlást nyerve) kenderesi magyar birtokuk után, melyet a bői nemesek 1404-1405-ben pereltek el tőlük.274 Halasi Köncsög ispán fiai ilyen nemesi levéllel - úgy látszik - nem rendelkeztek, vagyoni-társadalmi süllyedésük folyamatát volt alkalmunk végig kísérni. Kérdéses viszont, hogy miként értelmezhetők (talán a nevek véletlenszerű egybeesése?) a vélhetően kun eredetű Köncsög és Orgovány családoknak a kun törzsterületektől távol (a Dráván túli Kőrös megyében), magyar nemesi környezetben való feltűnése (1403, 1444, 1466).275

így tehát a várjobbágyokhoz hasonlóan az országos nemességet nem nyert kun kapitányok előkelő mivolta a 14-15. században már csak a kun szállásterületek határain belül hordozott tényleges tartalmat, mint ahogy feltétlen tulajdonosi joguk is csak korábban függőségbe került kunjaikra és betelepített magyar jobbágyaikra terjedt ki. A szabad, fegyveres közkunság, az „universitas ” (1279) - hasonló a vámépek alsó „civis, civilis, castrensis” rétegéhez - igazi urává is mindinkább maga a király vagy királyné vált. E néven tűnnek fel a Halas-széki Tóth kapitányi család Ötömös, Majsa és Gyarman szállásain 1436-ban („universitas Cumanorum”),216 a Kolbaz-székben többször is (1467, 1492, 1505),277 ennek megfelelője a jászoknál: „communitate Jazonum” (1425).278 Fölöttük az ugyancsak függő helyzetű kapitányoknak nem földesúri, csupán igazgatási, bírói hatalmuk lehetett, melyet - elvben - a király, ill. képében a nádor vagy egy másik országos főméltóság, mint „ iudex cumanorum ” (a kunok bírája) szentesített.279

E jogi viszonyokra megint csak a Csertán-nemzetség egy belső társadalmi konfliktusa mutat rá igen érzékletesen. 1367-ben az elhunyt Köncsög ispán utódaként a nemzetség élére került Karla fia István fia János kapitány szállásáról - ahol kapitányi-bírói hatalma alatt kunok és magyar jobbágyok egyaránt élnek („...universis Comanis et Jobagionibus sub Jurisdictione et Capitaneatu... ”) - több kun család más szállásra kíván áttelepülni. A távozni szándékozókat egyenesen Erzsébet királyné szólítja fel a maradásra - figyelmeztetve őket királyuk és királynőjük iránti eddigi hűséges szolgálataikra, melyeket ezután is elvár - egyúttal azonban arról is biztosítja őket, hogy korábbi szabadságaik és állapotuk („...omnio eadem conditione libertatis... ”) töretlen marad.280 E sorokból több dolog is kikövetkeztethető. Többek közt az, hogy a szálláson élő magyar - bizonyára telepített - jobbágyok és szabad közkunok tulajdonjogilag alapvetően elkülönültek, bár ezt Karla János igyekezett a maga hasznára „összemosni”. (Ezt vélhetően elősegítette az is, hogy maga rendelkezhetett függő helyzetű szolga-kunokkal, akikről korábban már esett szó.) Különösen érdekes, hogy Erzsébet királyné ugyan biztosítja Jánost egyéb érdemeinek elismeréséről, s elrendeli a távozni akaró szabad közkunok helyben maradását, de ugyanakkor leszögezi: azok minden eddigi szabadsága érvényben marad, jogállásuk nem azonos a kapitány függő népeivel, s ennek alapja a királyi ill. királynéi szolgálatok ellátása! (A kun szállások szabad kun és függő magyar jobbágyele220