Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)

HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban

nem tartja lehetetlennek. A megoldás, a fordulópont esetleg III. András (1290-1301) 1290. évi dekrétumában rejlik. Amint arra már Szűcs Jenő is felhívta a figyelmet, a kun ellenes párt által támogatott új uralkodó egyik első lépése volt e dekrétum keretében semmisnek nyilvánítani elődje összes törvényeit - így az 1279. évit is - mindent visszaállítva az 1272. évi „status quo”-ra. Eközben a koronának speciális szolgáltatásokkal tartozó idegen nemzetiségek köréből a kiváltságolt kunok helyére az erdélyi szászokat emelte be.263 Nem kizárt, hogy ennek fényében a korábbi modell néhány ponton revízióra szorul, mindenesetre a 14-15. századi oklevelekben tapasztalható viszonyok feltétlenül megengednek más értelmezési lehetőséget is. A felvetés tételes kidolgozása, forrásegyeztetése és igazolási kísérlete túllépi e munka kereteit, főbb szempontjainak és vezérfonalának vázlatos ismertetése - első sorban a Halas vidéki kunság forrásemlékeinek tükrében - talán mégsem érdektelen.

Kiindulásként leszögezhető, hogy a Kun Lászlóval - partnerként, sőt rokonként is - közel egyenrangú „tárgyalóképes” kun nagyurak (az 1279. évi törvény „principales, dominus "-jelzővel illetett hatalmasai: Alpra, Uzur, Tolun, Arbuz, Törtei, Kemeche)264 sorra elhullottak az utolsó évtized véres eseményeiben. Családjuk - ha szerencsés volt - csupán javait, rangját vesztette el (pl. Alpra fiai),265 vagy jobb esetben - mint halasi Köncsög családja266 - visszahúzódott kun nemzetségi területére és az elbitorolt javakból formált magyar magánbirodalmába. E „lefejezett” arisztokráciát az új vezetők 14-15. századi nemzedékei sem előkelőségben, sem hatalomban nem pótolhatták.

A Csertán nemzetség esetében vélhetően ezen, eredetileg „másodvonalbeli”, legfeljebb szállásfői családok közé sorolhatjuk a Kariákat, Kalasokat, Gyarmanokat, majsaszállási Tótokat. A majdani Csertán- és Halas-szék eme elit „klánjainak” hatalma egyenként már csak alig 4-5 szállásra terjedt ki (lásd: kun szállások adattára), vagyonuk is ennek megfelelően alakult, össze sem vethetően az országos nagyurakéval. Mint láttuk, Köncsög ispán halálával az utolsó régi típusú előkelőség is eltűnt a térségből, utódai (Csercsik, Tompák) pedig ugyanezen, alacsonyabb körbe süllyedtek vissza. A helyzetet súlyosbíthatta az Itáliából érkező új király, III. András kunok iránti közömbössége vagy éppen idegenkedése is. 1290.évi dekrétuma lényegében a kunok ügyeire való különösebb kitérés nélkül is a kőmonostori egyezmény267 - közjogilag nem kellően körülbástyázott - alapjaira helyezte vissza a kun-magyar viszonyt.

Ez ellen az utóbbi évtizedek harcaiban kivérzett kunság nem sokat tehetett, ráadásul ez az új helyzet is megőrzött számukra jónéhány kiváltságot, melyek harci értékeik folytán a 14. század végéig töretlenek maradtak. Erejükről ugyanis a magyar hadügy továbbra sem mondhatott le: így Zsigmond király már említett, telekkatonaságot bevezető reformjáig a kunok adták a királyi könnyülovasság bármikor hadba hívható, 2-3000 főre becsülhető, legütőképesebb egységét.268 Nem véletlen, hogy a 13. század közepétől, a Habsburgok sorsát meghatározó Morvamezőn át

218