Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)

HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban

szabadkai uradalom további sorsa is jól ismert. 1501-ben - az opolei (Szilézia) hercegségért cserébe - II. Ulászló király (1490-1516) a férfi ágon kihalt dengelegi Pongráczok összes javait Corvin Jánosra ruházta. A szabadkai uradalmat aztán Mátyás törvénytelen fia előbb zálogként (10000 forintért), majd 1504-ben végleg odaadományozott az enyingi Török családnak. Ezt 1518-19-ben a dengelegi Pongrácz család utolsó, leányági leszármazottja, Újlaki Katalin megpróbálta megtámadni, kevés sikerrel. A Szabadkai uradalom, kisebb-nagyobb tulajdonosi súrlódások mellett, a Török család kezén maradt az oszmán hódításokig.

Azonban jónéhány régebbi, s mind több csak az utóbbi években felmerült adat és tudományos eredmény látszik azt jelezni, hogy Halas birtoktörténete másként alakult a fenti időszakban.

Elsőként kell említenünk Oláh Miklós „Hungária ”-címü művét, mely a Jagellókon ország viszonylag részletes leírásaként Lázár deák 1514-22 táján készült, de csak 1528-ban kiadott térképének (Tabula Hungáriáé...)110 (15. színes kép) remek szöveges kiegészítője, a kor kutatóinak egyik megkerülhetetlen alapforrása. Oláh Miklós Halasról is ír. „ Ezen a Duna és Tisza között elterülő vidéken észak felé van a kunok mezeje, melyen a kunok székhelyek, vagy amint ők maguk nevezik, szállások szerint oszlanak meg. Többek közt itt van Szentkalász, Halas és sok más falu, melyek a királyi kincstárhoz tartoznak. ” (ford. Németh B.).111 Furcsának tűnik azt látni, hogy az 1510/20-as évek viszonylatában nem tud sem a dengelegi Pongráczok, sem a Török család tulajdonlásáról vagy legalábbis jogigényéről, Halast egyértelműen királyi birtoknak nevezi. Felvetődhetne kritikaként, hogy Oláh Miklós információi tévesek, hiszen e sorait már II. Lajos (1516-1526) özvegye, Mária királyné udvari titkáraként vetette papírra évekkel később, s az országtól távol (1536-ban, Brüsszelben). Ezzel kapcsolatban nem hagyható azonban figyelmen kívül a szerző pályája, ha úgy tetszik ,jól értesültsége” sem. Oláh Miklós 1516 előtt került - apródként - II. Ulászló király udvarába, ahol hamarosan a királyi kancellária titkára lett, Szatmári György püspök szolgálatában. Ezt egyenesen II. Lajos király melletti titkári állás, majd özvegye, Mária királyné szolgálata követett (1526-1542). 1543-tól már

I. (Habsburg) Ferdinánd király (1526-1564) magyar kancellárja.112 Ilyen kancelláriai-hivatalnoki háttér mellett bajosan képzelhető el, hogy ne lett volna tisztában a koronajavakkal.

Halasnak, mint a szabadkai uradalom részének még egy adat ellentmondani látszik. 1490. június 17-18-án (Nagy Szeder munkájában tévesen január),113 a rákosi királyválasztó országgyűlés határozatai közt szerepelt a koronáról lemondó Corvin János herceg kártalanításának ügye (júliusban megújítva). Eszerint a bosnyák királyi, szlavón hercegi cím és horvát báni tisztség mellett Mátyás fia számára a rendek biztosították a Hunyadiak eredeti, örökletes magánbirtokait, s ezek mellett további javak, így Futak, Debrecen, Túr, Varsány és Halas városok, továbbá számos falu örökjogú birtoklását.114 Márpedig erre aligha kerülhetett volna sor, ha Halas nem a koronáé, hanem szabadkai birtoktestként a dengelegi Pongráczoké. A két birtok

192