Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)
HALAS A 13-17. SZÁZADBAN - 5. Hatházi Gábor: Halas kun székközpont és magyar mezőváros a középkorban
különállását hangsúlyozza még az is, hogy János herceg Halas megszerzése után csak jó tíz évvel, 1501-ben jutott a szabadkai uradalomhoz, szigorúan a Pongráczok fiági kihalása okán, II. Ulászló adományaként. Hasonló végeredményhez vezet az okleveles anyag vizsgálata is. Már Csánki Dezső eredeti oklevelekre alapozott munkája is felhívja arra a figyelmet, hogy a szabadkai uradalom 1439 utáni említéseiben (adatait 1506-ig gyűjti) Halas egyszer sem szerepel a birtokegységek sorában.115 Nagy Szeder István felvetéseinek bizonyítására szánt okmánytára ugyancsak nem meggyőző. Mátyás 1464. évi adománylevele, mely a szabadkai uradalmat - Szilágyi Mihály halálával - a dengelegi Pongráczoknak juttatja, csupán magát a központot, a Csongrád megyéhez sorolt Szabadkát említi név szerint.116 II. Ulászló 1501. évi adománylevele még ennyit sem árul el, csak arról tudósít, hogy a dengelegi Pongrácz javak ezután Corvin Jánost illetik meg.117 Az enyingi Török család ezt követő birtoklását igazoló, Halas nevét csak időnként szerepeltető okmányokkal kapcsolatban viszont felmerülhet a vitatható hitelesség gyanúja. Elöljáróban csupán annyit, hogy Nagy Szeder Istvánnak nem volt módjában az 1504 és 1519 között kelt okiratokat eredetiben tanulmányozni, csupán Csongrád- és Bács-Bodrog vármegyék 1744 és 1773 között kelt libellu- saiban szereplő átiratok álltak rendelkezésére. Eredetijeik hiányoztak, a bennük felsorolt települések köre mind egymásnak, mind a pesti egyetemen őrzött Pray-féle gyűjtemény 22. kötete átiratainak ellentmondtak: attól függően, hogy Csongrád vagy Bács megye volt-e éppen a kiállító. A peres felek közti igen zavaros vita tétje sem volt kevés. Szabadka, s általa lényegében egész Észak-Kelet-Bácska Csongrád avagy Bács-Bodrog megyéhez való csatolása, a hódoltság kora előtti (esetenként „megszépített”) okiratokból igazolandó jogfolytonosság alapján. Ezt érdekes módon a szövegkörnyezetbe hol betett, vagy éppen abból kivett, hol Bodroghoz, hol Csongrádhoz sorolt Halas igazolhatta volna, mint a szabadkai uradalom része. így Corvin János 1504. évi adománylevelének Csongrád megyei libellus-vál- tozata (mely a szabadkai uradalmat az enyingi Törökönek adja) a természetesen Csongrádhoz sorolt Szabadkán kívül Madarast, Tavankutat, Sebestyénházát és Vörösegyházát említi csak. Itt Nagy Szeder István egy lábjegyzet formájában, saját logikája szerinti feltevése alapján emel csak be egy „in co[mi]t[a]tu Bodrog, et Halas in Csongradiensi” - kiegészítést.118 Még a szabadkai uradalom szempontjából is csak fenntartásokkal kezelhető Nagy Szeder okmánytárából az az 1511-ben kelt, igen hiányosan olvasható tiltakozó levél is, melyben a Török család tiltakozik az ellen, hogy Brandenburgi György olyan javakba is beiktatta magát, melyeket Corvin János már régebben nekik adott. Itt a Csongrád megyei libellus az egész szabadkai uradalomra vonatkozó, saját érdekeinek megfelelő, de gyaníthatóan önkényes betoldással él: „oppida Zabathka in Csongrád ac”, ami a Pray-féle lejegyzésből teljességgel hiányzik. Halassal pedig egyáltalán nem találkozunk.119 193
