Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)
A HALASI HATÁR RÉGMÚLTJA - 4. V. Székely György: Árpád-kori települések a történeti Halas határában
Árpád-kori települések a történeti Halas határában V. Székely György Kiskunhalas és környéke Árpád-kori történetéről ma még csak meglehetősen hézagos ismeretekkel rendelkezünk, mivel az erre a vidékre vonatkozó Árpád-kori okleveles anyag, írásos emlék szinte egyáltalán nem maradt meg. Ezek hiányának egyrészt az az oka, hogy a Duna-Tisza közének ez a világi és egyházi központoktól távol eső, az Árpád-kori Bodrog megye északi peremvidékén elhelyezkedő része nem játszott fontos szerepet az ország politikai és gazdasági életében, másrészt a területtel kapcsolatos, amúgy sem bőséges okleveles anyag az évszázadok során jórészt elpusztult. A történeti kutatás szerint annyi bizonyos, hogy Halas és környéke az államalapítás után Bodrog vármegyéhez tartozott. Az államszervezés során a király a kisajátított nemzetségi földek egy részét a bodrogi ispánsági vár fennhatósága alá rendelte, a többi királyi birtok maradt, amelyből főleg a királyi alapítású egyházak részesültek.1 A 13. századra már a megye területének kisebb - főleg a Duna menti sávban csoportosuló - része egyházi és világi magánbirtokosok kezén volt. A terület nagyobb - a homokhátságot is magába foglaló - része királyi birtok lehetett, melyet a várbirtokokkal együtt a Bodrog várában székelő királyi ispán igazgatott.2 A megye északi sávjárói, a mai Halas környékéről nincs adatunk, így azt sem tudjuk, hogy ezen a tájon léteztek-e a királyi birtokok közé ékelődött egyházi és magánbirtokok. Közismert, hogy az 1241—42. évi tatáijárás által legjobban elpusztított alföldi területeket a 13. század közepétől a IV. Béla által visszahívott kunok szállták meg, akiket elsősorban királyi földekre telepítettek le. Az 1279. évi II. kun törvény értelmében a kunok megkapták a nemeseknek és válj obbágyoknak a tatárjárás után lakatlanná vált földjeit is, az egyházi birtokokat azonban nem.3 A terület történetét megvilágító írásos források hiányában Halas és környéke Árpád-kori életéről a tárgyi emlékek, régészeti leletek alapján alkothatunk képet. A mai Kiskunhalas határában az Árpád-kor évszázadaiban létezett egykori településeknek napjainkra már csak igen kevés nyoma maradt, amit a mezőgazdasági művelés, területrendezés folytonosan tovább pusztít. Az egykori élet nyomait őrző edénytöredékeket, állatcsontokat, pénzeket és egyéb fémtárgyakat többnyire a szántás hozza a felszínre. Ha ezeket régész szakember gyűjti össze és egyúttal rögzíti az előkerülő leletek helyét, az előkerülés körülményeit, a térképre vetített adatok nagy segítséget nyújtanak egy-egy korszak, esetünkben az Árpád-kor településtörténetének megismeréséhez. A megtalált kerámiatöredékek segítségével lehetőség van a települések korának hozzávetőleges megállapítására. Kiskunhalas határának teljeskörű felszíni bejárására, ún. „terepbejárásra” ez ideig nem került sor, a régészeti lelőhelyek kutatása az elmúlt évtizedekben csak 129
