Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)
A HALASI HATÁR RÉGMÚLTJA - 4. V. Székely György: Árpád-kori települések a történeti Halas határában
egy-egy leletbejelentés helyszínére, valószínűsíthető lelőhelyekre vagy kisebb területre korlátozódott.4 A közelmúltban megkezdett ilyen irányú kutatómunka minden bizonnyal a következő években nagyobb lendületet vesz.5 A terepbejárással azonosított vagy azonosítható Árpád-kori és későközépkori lelőhelyek közül csak igen kevés helyen történt alaposabb régészeti feltárás, ezek is többnyire a lelőhelyek bolygatását követő leletmentő ásatásokra vagy helyszíni kiszállásokra korlátozódtak.6 A régészeti szakirodalomból és a múzeumi adattárakból összegyűjthető kevés adat kiegészítése céljából szükség volt a kevésbé hiteles múlt századi feljegyzések, Révész György jegyzetei7 és Pesty Frigyes helynévtára8 felhasználására is, annál is inkább, mert az ott említett lelőhelyek egy része azóta már elpusztult vagy más forrásból nem azonosítható. A város és közvetlen környéke A mai város belterületéről és közvetlen környékéről kevés Árpád-kori régészeti lelőhelyről és pontosan ismert körülmények között előkerült régészeti leletről van tudomásunk. A kutatást nehezíti a beépítettség és az évszázadok óta tartó folyamatos területrendezés, elhordás és feltöltés. A város központjában, a Tabán nevű városrészben a Huszár u. 14. sz. telken (22. lh.) 1971 májusában pinceépítéskor középkori és újkori leleteket találtak. A leletbejelentést követő helyszínelést végző Fodor István több réteget és beásást figyelt meg. A helyszínen gyűjtött, többségében újkori, kisebb részben késő középkori leletanyag mellett néhány Árpád-kori cserépbogrács is előkerült.9 Ezek a leletek arra utalnak, hogy a Kiskunhalas legrégebbi részének tartott Tabán10 középkori településének Árpád-kori előzménye is volt. A mai város helyén és közvetlen környékén több kiemelkedés, halom, ún. „hegy” volt, melyek a várostól Ny-ra fekvő, ÉNY-DK irányban húzódó tavat vették körbe. Ezek a halmok napjainkra már jórészt eltűntek, nagy részüket az elmúl két évszázad alatt elhordták. Révész György múlt századi feljegyzéseiben több adatot is találunk ezekről és az itt előkerült leletekről. Ezek közül az egyik legjelentősebb a Templomhegy (1. lh.). Révész György szerint: „Az úgynevezett Templomhegy már ezelőtt négy évtizeddel úttöltésnek hordatott, akkor sok tégla és kő a fundamentomból kihányatott, együtt ló és több ember és gyermek csontok összezúzottan, több helyen találtattak, golyó és zárdarab is találtatott, akkor ott I. Lajos, Mária, Zsigmond, Albert és I. Mátyás pénze találtatott. ... ott mellette átjárás a vizen készítődött, elhordatott a templomhegynek nagyobb része. A fundamentumon alul 1871. márcz. 23-án egy kerek sírra találtak, melybe öt ember volt ülő helyzetbe eltemetve, hol kemény fejfa darabja is találtatott, 130
