Ö. Kovács József - Szakál Aurél (szerk.): Kiskunhalas története 1. Tanulmányok Kiskunhalasról a kezdetektől a török kor végéig (Kiskunhalas, 2000)
A HALASI HATÁR RÉGMÚLTJA - 3. Wicker Erika: A Halasi határ régészeti emlékei az őskortól a honfoglalás koráig
tetővel a tanya irányában. (Bizonytalannak látszik viszont Banga Györgynek azon állítása, hogy a lókoponyát az emberi fej mellett, az edényt pedig a lába környékén találták meg.) A sír mellékleteit nem szedhették ki mind a földből már csak azért sem, mert a leletek egy részét nyilván korábban elhurcolhatta az eke és azok már szétszóródva feküdtek a sír környékén. Jópár darab elkeveredhetett a sír végleges feldúlása alkalmával is. A cselédek azonnal jelentést tettek az esetről Balázs Istvánnak, aki felismerve a leletek értékét, a tárgyakat összegyűjtötte. Természetesen az ottlevő emberek közül is jónéhány vehetett magához egy-egy tárgyat emlékül a szép leletegyüttesből... a feldúlt sír összetöredezett csontjai nagyjából egybegyűjtötték és egy csomóba elásták... Mivel Balázs István tudta, hogy Ván Benjámin érdeklődik a régiségek iránt, mutatóba vitt neki néhány darabot a leletből. Ván állítása szerint azonban bőven maradt kinn a tanyán is a lószerszámveretekből, miután onnan az október elején katonának behívott és a háborúban eltűnt Balázs István eljött. A tanyát Boldizsár András volt urasági gazda foglalta el, aki egy ízben valóban említette is nekünk, hogy egész rakás volt a véretekből, de a gyerekek széjjelvitték és elszórták... a tanya előtti szántón osztozkodó Boldizsárék és Rikkék szavaiból ugyanis kivehettük, hogy évről-évre találtak itt tárgyakat a sír feldúlása után is. Amint Boldizsár mondta: „Ekével került elő minden évben egy-két pityke, nem kellett utána ásni, csak fel kellett venni a földről. ” Erről magunk is meggyőződhettünk, mert amikor 1959-ben első ízben jártunk a lelőhelyen, Janó Ákossal mi is találtunk egy félholdalakú veretet a föld felszínén. Ugyanekkor hallottuk Boldizsártól, hogy néhány évvel azelőtt a Rikk gyerekek találtak itt „valami aranyosat”. Rikkné maga is elismerte, hogy több rövidebb- hosszabb keskeny kis arany szalagocska... valamint fogazott szélű, töredékes, díszített, aranylemez ... volt a birtokukban. Varrógépjének fiókjában őrizte, de aztán a gyerekek elhányták, sőt talán ékszerészhez is jutott belőlük, az éveken át talált sok érték tehát végeredményben mind elkallódott, s egyedül a sokáig Boldizsáréknál hányódó vaskengyelt sikerült I960, évi ásatásunk során megszereznünk. Szerencsére más volt a sorsa a Ván Benjáminhoz jutott régiségeknek. Amikor 1953-ban Várnak Halast el kellett hagynia, édesanyjának adta át őrzésre. Végül Nagy Czirok László, majd az odakerülő Janó Ákos unszolására letétként adták át a halasi múzeumnak, megértvén, hogy a szép leletnek ott a méltó helye... ”277 A különleges leletek megváltását a halasi múzeum saját erőből nem vállalhatta, ezért a Művelődési Minisztérium Múzeumi Osztályához fordult segítségért. A vételi javaslatot Dienes István fogalmazta meg: „ 1954-ben Felsőbalotáról származó honfoglalás kori leletek jutottak a kiskunhalasi Thorma János Múzeumba Ván Benjámin ny. ref. lelkész letétjeként. E tárgyi anyag oly gazdagnak és oly értékesnek látszott, hogy a Magyar Tudományos Akadémia célhitel támogatásával ez év őszén a sír környékét hitelesítő ásatással megvallattuk, amikoris ott még további - a sírhoz tar115
