Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)

II. RÉSZ - 12. Nagy Czirok László - Vorák József: Nagyjaink

Berki Viola:

Thury József arcképe

Nyelvtudományi munkái mellett figyelmet érdemlő újabbkori történeti és irodalomtörténeti munkássága is.

Thury Józsefet 1903-ban az Akadémia levelező tagjává választotta. Utolsó művét, mely Körösi Csorna Sándorról szólott, 1906-ban olvasta fel az Akadémián.

A múlt század folyamán a magyar nemzet eredete és őstörténete körül keletkezett vitákban ő volt hivatva a döntő szót kimondani. Be nem fejezett munkái kijelölték a kutatás további irányait, így a későbbi felfedezések érdeme is egyrészt őt illeti.

A halasi presbitérium Thuryt életének utolsó éveiben felmentette a tanítás terhétől, s a gimnázium 50 000 kötetnyi könyvtárának rendezésével bízta meg. E munkája közben, 1906 elején vette a hírt, hogy a budapesti egyetem Vámbéry halálával őt terjesztette fel a török tanszék vezetésére. így életének leghőbb vágya, hogy egyetemi katedrára jusson, kizárólag kedvelt tudományának élhessen, s félben levő vagy tervezett műveit elkészíthesse, már éppen teljesülőben volt, mikor kiújult régi betegsége. Már műtét se segíthetett rajta.

366