Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)
II. RÉSZ - 10. Nagy Czirolc László: Régi halasi vásárok
Ördögmalmos. A ma forgónak, ringlispilnek nevezett építmény nagy kerekét gyerekek hajtották, s 4—5-szöri, 3—4 perces forgatás után ingyen ülhettek fel a lóra, vagy kocsira. 2—3 napra érkezett, a vásárban éjjelezett. Earikadobálás. Többnyire egy valaki jött vidékről. Kör alakú térséget térdmagasságig elkerítettek, a kör közepére földbeszúrva karórát, bicskákat és más apró tárgyakat helyeztek. A bámészkodók pénzért apró vaskarikákat dobálhattak a késekre, vagy a tárgyak mellett levő szegekre. Ha a karika ráesett a szögre, a tárgy a dobóé lett. Csak kevés ember volt olyan szerencsés, hogy nyert is. A tulajdonos ott éjjelezett és másnapra is ottmaradt. Lemezdobálás. Ez is szerencsejáték volt. Kis lemezdarabokat dobáltak hosszú asztalon levő számokra. Aki tíz lemezzel egy számot el tudott takarni, az nyert. A nyereménytárgyak vázák, vagy a fiatalságnál kapósabb vásári emlékek voltak. A tulajdonos sátrában éjjelezett, s másnapra is maradt. Céllövölde. A játékos játékfegyvert kapott, mellyel lőhetett valamelyik felállított figurára. A figurák vaslemezből voltak. Ha golyó a közepén levő gombot eltalálta, a sas, nyúl, stb. leesett. Ez csak látványosság volt, nyerni nem lehetett. Ahányszor lőtt a pályázó, annyiszor fizetett néhány krajcárt. Gramofonos. Az 1890-es években már ilyen is érkezett a vásárokra, vidékről. A vásári nép fülhallgatóval hallgathatta pl. Kossuth Lajos utolsó szavait. Sátra nem volt, valamely közeli háznál éjjelezett. Gyors fényképész. Néha 2—3 ilyen érkezett, vidékről. Ezek is jól kerestek a vásárokban. Ponyvasátruknál éjjeleztek. Bábos. Madzagon függő vasgolyóval kellett a bábúkat hátulról elütni. Nyerni ezzel sem lehetett, de a fiatalság kedvenc szórakozása volt. Némelyik 20—30 krajcárt is áldozott rá. A játékos annyiszor próbálkozhatott, ahányszor fizetett. A tulajdonosnak ponyvasátra volt, valamely közeli házban szállásolt. A vásár idejét, de különösen a kirakodó vásár két napját népünk ünnepnek szánta, s majd mindenki szétnézett ott, kivált a fiatalság. Sokféle látványosságban gyönyörködhetett ott ilyenkor a kíváncsiskodó is. Az istória árusok eladó dalos füzeteikből dalolgattak: — Édesanyám, de hiába neveltél. . . Egy másik árus így kiabált: —-Gyors számoló, Genovéva, mög a nagy Kalendár! Csak 10 krajcár! A harmadik: — Rontó Pál, Kinizsi Pál, Toronyi Tamás! A fel- s alá járkáló árusok: — Aki vösz, annak lösz, aki nem vösz, beteg lösz! — Gatyamadzag, pöndölmadzag, három krajcár két rőf madzag! — Tizenhárom a harisnya, táncol benne a Mariska! — Én vagyok az Olcsó János! Végeladás, nincs maradás, vögyenek, mert mind elszórom! 329
