Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)
II. RÉSZ - 10. Nagy Czirolc László: Régi halasi vásárok
A földönárulók ezeket is túlkiabálták: Hét, hét, minden darab hét, Hét az ára, szabott ára, Aki nem vesz, ne babrálja! Erre-erre ifjasszony, Más botosra ne hallgasson! Az én nevem Olcsó János, Kinek híre általános, Van itt minden ami kék, Babos kendő, hupikék, S milyen olcsó, hallja csak: Csak egy pengő, csak-csak-csak! Tessék, tessék, jó portéka, Egynek sincsen maradékja! Én mondom ezt, Olcsó János, Kinek híre általános! — Hát ez a Szűzmária kép hogy ? — kérdezi egy nénike. — Reggel óta kiabálom, hogy hét az ára! így magának már most tizennégy! A plánétás, ki tengeri malaccal húzatja ki a szerencse cédulákat, így biztatja a malacát: — Húzd ki ennek a szép lánynak a szerencséjét! Erre a malac kihúz egy cédulát a kötegből, s a lány fizet. Egy nagyhangú fiatalember az Ürgés kocsma előtt kaszaköveket árul, így kiabál: — Hogyha tízször megbuktam, bukjak mög tizenegyedször is! Ennek máma «1 köll fogyni, ennek máma mögmaradni nem szabad! Közben a néző sereg közé dob néhány darabot. A sok nép oda is tódul, akkor folytatja: — Még egyet találtam a likas zsebemben (mutogatja is)! Nappal úgy csillog, mint a gyémánt, este mint a Mariska szöme, mikor a Pista kődökit vakarja! Majd egy kaszalapot húz elő, élére állítja, s a kaszakővel veri az élét, majd felemeli azt, aztán mutatja és mondja tovább: — Egy párszor balra, egy párszor jobbra (feni a kaszakővel), a kaszának olyan éle van, mint a borotva, vagy mint a nénémasszony nyelve (mutat egy vénasszonyra). Ha köszörülik kendtök, ulyan szikrákat hány, hogy pipára lehet nála gyújtani (ezt is bemutatja)! A dohány úgy parazsai tőle, hogy az alsó város- végin azt hiszik, hogy tűz van, a fölső város végin, hogy disznót pörkölnek!. . . A komédiás sátrak felé közeledve, a majsai gyufaárust találjuk. Annak is sok a bámulója, mert mindig kiabál: — Asszonyok, ne keressenek, itt vagyok, fehér lovak faránál jajgatok! Én árulom ezt a háromszor gyulladó, szűzlány tejbe mártott majsai masinát (egy szálat elránt a paklijánál egymás után kétszer, s az újra gyullad)! 330
