Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)
II. RÉSZ - 9. Vorák József: A halasi szegény nép zendülése a Tanács ellen 1766-ban
A „szegénység” szervezett fellépése a város vezetősége ellen a XVII. század harmincas éveitől kezdve nem volt elszigetelt jelenség. Nagykőrösön 1730-tól, rövid szünetekkel 1759-ig tartott. Kecskeméten 1774-ben indult meg a szervezett panaszkodás, mely csaknem egy fél évszázad múlva, 1830-ban a városi tanács lemondását eredményezte. A halasi eseményekkel egyidőben, 1766-ban Duna- patajon a nép a tanácstagokat hajuknál fogva húzta ki a városházáról. Az 1759/1761-i halasi vagyonösszeírás alapján megállapítható, hogy a magukat szegénységnek nevező lakosok valójában tehetős polgárok voltak, kiknek a tanács uraihoz mért szegénysége csupán viszonylagosnak tekinthető. Berki Jánosnak háza, négy jármos ökre, négy fejős tehene, két hámos lova, két méneses fias lova, öt méneses meddő lova, három gulyabeli meddő marhája, sertése és nyolc akó bora volt. Takács Mihály se volt éppen nincstelen ember, ökrök, tehenek, fias marhák, lovak, juhok és tizenhárom akó bor, valamint városi ház után adózott.. A „szegénység” bemutatott képviselői jószágállományukból megállapíthatóan általában 30—45 katasztrális hold szántóval rendelkezhettekA város igazi szegénységéről, a nincstelenekről, zsellérekről, szolgalegényekről, betyárokról (ekkor még kizárólag csak nincstelen szolgáféléket értve alatta) szó sem esett. Hiszen ezek helyzetüknél fogva, csakúgy, mint a jobbágyok, fel se emelhették a hangjukat. Az ő megbüntetésükhöz, kitiltásukhoz nem kellett volna a Disztriktusok határozata, elég lett volna a városi tanács megfellebezhe- tetlen ítélete. A legproblematikusabb éppen a proscriptus Jósa Nagy Péter személye. Jósának háza, nyolc jármos ökre, tizenkét fejős tehene, négy hámos lova, három méneses fias lova, tíz meddő méneses lova, három gulyabeli fias marhája, tizenhat gulyabeli meddő marhája, négy sertése és tizenhat kas méhe volt. Tetejébe pedig még származására gőgösen büszke nemesember is, mi állította hát a zendü- lők élére ? A királyi rendeletek alaposan megnyirbálták a nemesség jogait. A nemesség a királyi abszolutizmussal a városokban nem mervén nyíltan ujjat húzni, a királyi hatalom végrehajtóiként szereplő városi magisztrátusokkal csapott össze nemesi előjogainak védelmében. Hogy ismét csak Balanyi Bélát idézzük: A paraszttal valójában szemben állt, de a városi magisztrátus erejének gyöngítése céljából alattomban segítette annak harcát uraival szemben. A nemesség képviselőit Nagykőrösön Visontai János, Kecskeméten a Sárköziek személyében találhatjuk az elégedetlenek mögött élvonalban csak egyes helyeken voltak, mint Jósa Péter Kiskunhalason. — Vitathatatlan, hogy a nemesi jogokat körömszakadtáig védelmező nemességgel szemben a királyi hatalom kegyeit élvező városok, a Jász-Kun Kerületek a sajátos paraszti polgári életforma haladottabb megtestesítői voltak. A halasi tanács és a nép összecsapásában a helyi korrupciót képviselő tanácsurak és az igazát bizonygató redemptus parasztság mérték össze erejüket. Jósa magatartása ebben az összecsapásban nem egyértelmű. Nemesi felháborodása osztálya gőgjéből fakadt. A kisbojtárok vesszőzésekor nem a büntetés embertelensége miatt emel szót, hanem mert a büntetés állítólag nemesember fiait illette. Mint azendülőnép vezetője azonban semmiképpen sem azonosítható a korabeli infámis nemesek fondorlatoskodó figurájával. Ebben a minőségben ő is városi polgár. Nem csak azért, mert városi lakos létére ő sem vonhatta ki magát 20 Kiskunhalas 305
