Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)

I. RÉSZ - 6. Dr. Láng Mátyás - Vorák József: A munkásmozgalom története

Dénes Marcell 26 éves nemzetőr

Szűts József 45 éves néptanító

Mig G. Károly cipészt átkísérték Keeelre, és ott végezték ki.

Dr. Paprika Antalnak, a Közellátási Hivatal vezetőjének tragédiája Nagy Czirok László lejegyzései szerint így teljesedett be:

A Magyar Tanácsköztársaság bukása után egy Szegedről érkezett katonai különítmény őt is a kivégzendők közé sorolta hatodmagával, de neki annyi időt engedtek, amíg hivatalával pontosan elszámol. Eközben — mialatt az utcákon az alakja feltűnt — több ízben és többek a menekülést (szökést) ajánlották neki, de ő mindig azzal felélt, hogy neki komolyabb baja nem lehet, mert semmi rosszat nem cselekedett. Mikor rövid napok múlva elszámolt, őt is kocsira ültették, és vitték Kecel félé. Szállítása közben a piactéren s a városháza körül nézelődő embereket összetett kézzel kérte: — Mentsenek mög embörök! De az emberek mit sem tehettek az érdekében. Vitték tovább Kecel felé, majd Simon-Bögyös határon leszállították s meghagyták neki, hogy meneküljön. Amikor futva az útszél közelében egy kukoricatáblába ért, lelőtték. így mártírhalált halt, s a helyszínen elföldelték. Ipa nemsokára a református újtemetőbe helyeztette holttestét, s ma szerény fekete sírkő jelzi nyugvóhelyét.

A román intervenciós megszállók kezdetben készséggel játszottak kezére a fehérterroristáknak a „kommunisták” összefogdosásában. Ám nem sok idő múltán a román munkásból lett katona kezdte felismerni igazi ellenségét. A román megszállók közt lejátszódó sajátságos forradalmi feleszmélésre Bori jelentése így mutat rá:

A román megszálló csapatok bevonulása után a bolsevik magatartású és bolsevik szereplő egyének összefogattak. A parancsnokló román alezredes ezek közül a kisebb szerepet vivő egyéneket 25 bottal büntette, a nőket s öregebb vagy gyengébb testalkatú embereket 500, 1000, 2000, 5000 korona pénzbírsággal sújtotta. A súlyosabb beszámítás alá esőket pedig a kecskeméti táborba szállította. A megszálló katonaság kezdetben maga is erős bolsevikellenes magatartást tanúsított, s a bolsevik egyénekkel szemben szigorúan járt él, később azonban magatartása ellanyhult, észrevehetöleg a bolsevik irány felé hajlott. Rekvirálásoknál és élelemvásárlásnál s egyébként is sok katona ajkáról volt hallható a polgárokra vonatkozólag a burzsuj szó,

A bolsevik irány félé hajlás érezhető volt a tisztek részéről is, s az internáló tábor parancsnokságának intézkedéseiből is: ugyanis a tisztek is hangoztatták a burzsuj kifejezést, a kommunistalefogások elmaradtak, a parancsnokló állomástiszt a kommunisták panaszát szívesen meghallgatta, s a rendőrhatóságot eljárása igazolására szólította fel. A táborba szállított veszedelmes kommunisták is elbocsájtattak, mint hírlett részint közbenjárásokra, részint pedig pénzösszegek, váltságdíj ellenében.

Ne kételkedjünk Bori szavaiban. Bizonyos, hogy voltak a megszállók közt korrupt tisztek is, kik visszaélve a helyzettel, nem meggyőződésből, de anyagi érdekből gyakoroltak kegyelmet az üldözöttekkel szemben. De Bori jelentéséből kétségkívül megállapítható, hogy az egyszerű román munkás és paraszt csakhamar inkább együtt érzett az üldözött magyar munkással és paraszttal, mint a „burzsujokkal”.

A fehérek által teremtett rémuralom elől, az eddig ártatlanságuk és igazsá201