Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)

I. RÉSZ - 6. Dr. Láng Mátyás - Vorák József: A munkásmozgalom története

guk tudatában Halason maradt munkásvezetők közül aki csak tehette most már igyekezett elmenekülni. Akiknek ez nem sikerült, azt a nemzeti hadsereg különítményesei összefogdosták, s további eljárás, internálás végett átadták a román parancsnokságnak. A gyanú árnyéka is elegendő volt az internálásra, meghurcolásra. A magát nemzetinek és kereszténynek nevező rendszer halasi uralmát 72 munkás elhurcolásával vezette be. Az összefogdosottakat Kecskemétre vitték, honnan botozással kísért „kioktatás” után legtöbbjüket hazabocsátot- ták. Ám a hazatérteket itthon újra befogták, Kalocsára küldték, hol egyesek 3—4 évig raboskodtak. A kalocsai ellenforradalmi törvényszék jegyzőkönyvei elvesztek, így a kalocsai ítéletekről és bebörtönzésekről csak a visszaemlékezésekből tájékozódhatunk. Néhány elítélt visszaemlékezését Nagy Czirok László j egyezte fel.

Hatházi János ács viszontagságait így beszéli el:

A Direktórium bukása után sokakkal együtt őt is letartóztatták, megverték, • majd Kecskemétre kísérték sokadmagával. Ott a román megszállók kihallgatták, de sokkal együtt hazaengedték. Itthon újra befogta a rendőrség s Kalocsára kísérték többedmagával s ott 19 hónapig fogva tartották. Ez idő alatt azt se kérdezték tőlük, hogy miért raboskodnak. Innen Budapestre szállították, a gyűjtőfogházba. 1921 nyarán onnan szabadult meg, s itthon karácsonyig a rendőrségen kellett időnként jelentkeznie.

Fodor Ferenc kőműves és építőmunkás, ma nyugalmazott rendőrszázados:

Az első világháború idején, bevonult, a szerb majd az olasz frontra került s háromszor sebesült. Közben a Katonai Kormányzóságnál szolgálatvezető lett, majd a 44-ik gyalogezred kötelékében szolgált. Készt vett a piavei átkelésnél, de egy repülő- támadáskor megsebesült, s a halasi kisegítő katonai kórházban gyógykezelték. Közben a főkapitány detektívnek alkalmazta, s tanfolyamot is végzett. Ezen szolgálatában 1919. augusztus 5-ig maradt, majd három és fél évig fogságban tartották, mivel azonban ellene semmiféle bizonyítékot nem szerezhettek, szabadon bocsátották. Idehaza hetenként háromszor kellett jelentkeznie a rendőrségen. Ezt megunva bányász lett Dorog és Tokod tárnáiban. Amnesztiarendeletre tért vissza Halasra.

Mihály Antal kereskédősegéd saját szavaival így emlékezett vissza:

A Tanácsköztársaság után egy hónap múlva, nyolcvanadmagammál, hosszú láncra fűzve elvittek bennünket Kecskemétre, s egy hónapig internáló táborban voltunk egy bekerített helyen, majd az ottani törvényszéki fogházba kerültünk, egy nagy terembe. Onnan egy barátom segítségével ötünket a román parancsnokság kiengedett, s olyan igazolványt kaptunk, hogy senki se bánthat bennünket. Itthon Dr. Halász Károly rendőrtiszt néhányunkat, mint Kardos Pált és Istvánt is jóindulatúan figyelmeztetett, hogy tűnjünk el a városból valamerre, mert a főkapitány ismét le akar bennünket tartóztatni. Ekkor többen, mint Bokros István, ifjú Paprika Károly stb. valami öt-hatan átszöktünk Jugoszláviába, s ott éltünk Szabadkán, én Zentán és Eszéken is .. . Szabadkán három éjjel temetői kriptában rejtett el egy csősz ismerősöm, Eszéken meg jó ideig zsidó ember képében éltem, s a zsidók szárnya alatt rejtőzködhettem csak. — Eszékről 1922-ben tért haza, de másfél évig rendőri felügyelet alatt állott. Később is állandóan zaklatták, ezért 1927-ben Budapestre költözött.

Munkások, szegényparasztok, agrárproletárok, haladó értelmiségiek ellen indított embertelen hajszáról, meghurcoltatásokról számolnak be az egykorú újsághírek is.

202