Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)

I. RÉSZ - 5. Vorák József: Halas népe

ságból származó kulturálatlanság. A tanyák népe közt szabadon pusztított a trachoma és a tuberkulózis. Ijesztően megnőtt az alkoholt fogyasztó, felügyelet nélkül hagyott, testileg, lelkileg beteg fiatalkorúak száma. Az iskolákat kivéve az egész halasi tanya világban nem volt egyetlen kulturálódást szolgáló helyiség. A tanyai nép úgynevezett padkaporos halakon, suprikon jött össze. A gazdakörök megpróbálták ugyan helyenként összefogni a tanyavilág népét, de kevés eredménnyel. Nem mintha a tanyai emberben nem lett volna meg a vágy az emberi életre. A tanyavilág népe is szeretett volna művelődni, szórakozni. Sok helyen szántó-vető emberekből zenekarok, magyar bandák, műkedvelő gárdák is alakultak. Az alkalmi kultúrrendezvény engedélyéért folyamodó gazdaköröknek azonban a húszas évek végén már az alábbi kiadásokkal kellett számolniuk: Hatósághoz intézett, engedély iránti kérvényre bélyeg 10.80 P., rendőrségi kérvényre bélyeg 10.— P., önkéntes adományként rendőrségnél 16.— P., országos diák- nyomor enyhítő akcióra 24.—- P., Zeneszerzői jogdíjként fentiekhez számítódott tíz belépőjegy ára, vigalmi adóként a bevétel 20%-a, forgalmi adóként a bevétel 2%-a. A forgalmi adóellenőr kiutazási költsége, napidíja, vacsorája, továbbá a rendőri (csendőri) ügyeleti díj ugyancsak a rendező gazdakört terhelte. Csak a fentiek előzetes levonása után kerülhetett sor a rendes kiadásoknak, a fűtésnek, világításnak, a zenészek díjazásának elszámolására. A fennálló rendelkezések a tanyavilág minden kultúrtörekvését csírájában megölték.

A közelmúlt tanyai életében legnehezebb sorsuk a nőknek volt. Legtöbbjük a férfiakkal egyenlően vette ki a részét a munkából, ugyanakkor vállukon nyugodott a rendkívül bonyolult, sokoldalú tanyai háztartás minden gondja: a nagylétszámú család, a mosás, főzés, kenyérdagasztás, a tanya körüli jószág gondozása, a veteményes kert, a gyereknevelés, a betegápolás, a jövedelem és élelem célszerű beosztása. A tanyai lányok nagyobb része gyerekfejjel menvén férjhez, asszonykorára se tanult meg jól főzni. A legtöbb tanyai család alig, vagy egyáltalán nem fogyasztott tejet, tojást, vajat, főzelékfélét. Az egyes ételek tápértékét a háziasszonyok sem ismerték. A tejtermékeket gondatlanul, rosszul kezelték. A tanya világban, éppen a tanyai asszonyok kellő felvilágosultságának hiányában, jellemző tünetté vált a kielégítő jövedelemmel rendelkező családok nélkülözése is.

Aránylag könnyebben viselték a pusztai élet terheit azok a családok, kiknek a városban rokonaik, atyafiaik maradtak, s kiknek fiai, ha pusztán nőttek is fel, a várost otthonuknak tekintették. A tanyai lakosság zöme azonban végül is elszakadt a várostól. A várossal való kapcsolata azontúl legelevenebben a piacozásban nyilvánult meg.

A jóval régebbi eredetű hetivásárok, hetipiacok a századfordulón váltak igazán jelentősekké, mikor a gombamódra elszaporodott tanyák népe a piacon igyekezett terményeit egyéb árucikkekre kicserélni. A piacozás, ha ki akarta kerülni a nagykereskedők kofáinak közvetítését, létszükségletévé vált a tanyai népnek. Az adás-vevésen túl a piac alkalmat adott a város látogatására, arra, hogy az asszonynép kibeszélgesse magát, híreket csippentsen fel a világ folyásáról. A tanyai gazda piacnapkor hozta be javításra váró szerszámát a városi mesterhez. A legények ilyen alkalommal dugtak egy-egy félzsák kukoricát a kocsiülés alá, vagy a saroglyába, egy kis pénzcsinálás céljából. Egymástól távollakó rokonok, atyafiak szíves szóval leltek egymásra a piacon, a boltban, vagy a közeli kiskocsmákban. A hajdani piac helyére néhány éve impozáns vásárcsarnok került. A változó idők azonban mai napig is alig változtattak valamit a halasi piac képén.

138