Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)
I. RÉSZ - 5. Vorák József: Halas népe
Díszesen faragott csikósnyereg. Thorma János Múzeum, Lsz: 63. 22. 2. A pásztor és betyár élete a pusztán szétvaiaszthatatlanul összeszövődött. A pásztorok vagy barátságot tartottak a betyárokkal, vagy életre-halálra néztek szembe velük- A halasi levéltári adatok szerint a XVIII. század végéig a béreslegényeket nevezték betyároknak. A hamis úton járókat a nép zsiványoknak, ragadozóknak, duhajoknak hívta. A betyárok nagyobbrésze katonaszökevényekből, dezentorokból került ki. Akár az idegen önkény elöl bújdostak el, akár saját hibájukon kívül kerültek bajba, a nép velük érzett, pártfogolta, takargatta, rejtegette őket. A rokonszenvet fokozta a tévhit, hogy csak az urakat fosztogatják. Tudjuk, hogy ez nem egészen így volt. A szabadságharcot követőleg méginkább fellángolt a betyárvirtus a halasi határban is. Az 1840-es években Mező István, — a nép csak Gsehó Pista néven ismerte, — Illés Kiss István, az 1850-es években Bazsa János, Jakab Mihály, Darányi Sándor számadó gazdák váltak maguk is betyárrá. Mivel hatósági intézkedésekkel se sikerült a határban betyárkodókat megregulázni, már a múlt század elején a jászkun disztriktusok a halasi tanács kérelmére pusztainspektorok állítását engedélyezték. 1830-ban a pusztai külső felügyeletet pusztabirákra és az ezek alá rendelt pusztázó lovasokra bízták. A betyárvilágnak azonban végső soron nem a pusztabírók, hanem az egymást követő földosztások, a tanyásodás és a Ráday-korszak pandúrjai vetettek véget. A földosztások és a tanyásodás az ősi rideg pásztorkodásnak is végét jelentette. A halasi határ állatlétszáma a két világháború között a valamikorinak egytizedére apadt. A XX. század halasi népe földművelővé, szőlő és gyümölcs- termelővé vált. Kiskunhalas parasztsága az 1745-ös redempció előtt nem tagozódott birtokosokra és földnélküliekre. A magát kunnak valló halasi parasztság viszonylag egységes volt. Kiváltságai megőrizték a földesúri alávetettségtől. A török idők alatti magárautaltság pedig a halasi parasztságban is kifejlesztett bizonyos parasztpolgári öntudatot. A halasi parasztság öntudatát csak növelte a szűkebb, kun atyafiságból származtatott patriotizmusa, s az a körülmény, hogy elöljáróit 136
