Janó Ákos (szerk.): Kiskunhalas. Helytörténeti monográfia 1. (Kiskunhalas, 1965)

I. RÉSZ - 1. Kenedics Károly: Természeti viszonyok

Tissia-tömb néven tartja számon a tudomány. Eltűnt, elsüllyedt ez is, és újra elborította a tenger. A megjelenő Mediterrán, Szarmata, Pannon-tenger erre a süllyedékre rakta le egymás után az üledékeit. Ezek már elérhető mélységben vannak:szarmata-üledékekkb. 1300 m, Pannon-tenger üledékei kb. 300—500 m mélységben találhatók. Az újkor második felében meglassúdik a süllyedés, a folyók hordaléka s a földkéreg emelkedése a tengert lassan szinte halálra ítéli, és belső tóvá változtatja. Ezt a geológia Levantei-tó néven ismeri. Lefolyása nem volt, s belőle finomabb szemcséjű üledék rakodott le, és erre rakták a beömlő folyók a maguk durvább hordalékát. így a Levantei-tó lassan elsekélyesedett, majd teljesen feltöltődött. Ezt a folyamatot segítette elő kb. 1 millió évvel ezelőtt az Ősduna, amelyik a mai Tisza vonalában folyt délre és a Vaskaput mélyebbre vágva, nemcsak levezette az Alföld sekélyebb vizeit, hanem hordalékával fel is töltögette azt. Ezeket a rétegeket a felszín alatt kb. másfélszáz méterrel lehet megtalálni. Az Osduna óriási törmelékhalmaza azután nemcsak az Alföldet töltögette, hanem magát a folyamot is kitérítette útjából, és medrét lassan nyugat felé szorította, míg el nem érte a mai helyét.

Közben az éghajlat is megváltozott, lassú lehűléssel bekövetkezett a jégkorszak. Ezen a területen ez nem jelentett ugyan állandó eljegesedést, de hűvös, száraz, szeles időjárás lett uralkodóvá. A szelek hozták a port, lehullatták, és képződött belőle a lösz. A több szakaszból álló jégkorszak közbeeső időszakaiban újabb folyóhordalékok rakódtak le, a víz elhordta, új helyre telepítette a löszt,