Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Negyedik rész: Kiskun-Halas Város gazdaságtörténete - Oklevéltár IV.
112 1752—1753. Kecskemét. Halas. A halasi szűcs céh, mint a kecskeméti céh filiálisa, a halasi tanácshoz fordul a céhet megszüntetni szándékozók ellen, valamint a kecskeméti anyacéh is. 1752. — Mi Kecskemét Várossában lakozó Szabó Szűcs Mesteremberek ez előtt elmúlt esztendőkkel hoztunk Kegyelmes VI. Károll Királyunktól Privilégiumot, melyet is con- firmált Pest Vármegye és Kegyelmes Földesurunk, mely törvényekkel élünk mindezideig, történvén ilyen dolog, hogy mező Halas városában becsületes szűcs mesteremberek és szabók jővén mihozzánk, és a mi törvényünkből őkegyelmek vi- vén magoknak Párt, hogy ő-kegyelmek is törvény szerint élhessenek, melyet Halas városa és a Nemes Districtus is con- firmált, mostan pedig ellene mond a város, mi okra nézve nem tudjuk, mert Kecskeméten Király adomány nincs több kettőnél, a többi filiális. Nemcsak itt élnek filiális Artikulussal, hanem Budán, Vátzon, legközelebb: Kőrösön is, az is a mienk- biil való, t. i. a Vessellényi Articulusából, mégis élnek vele. Ezek után marad, elvárván kegyes resolutióját a Nemes Tanácsnak: Kecskeméti Szűcs Céh mind közönségesen, Fő Céhmester: Zöldi Mihály. i ■ " •4 II.) Az Ur Isten jó áldásaival szeresse kegyelmeteket kívánjuk! Nemes és Nemzetes jó Uraink! u. m. Elsőbben Nem- zetes Districtuális Kapitány Urunk, kit is e Causában Arbi- ternek egyező akarattal választunk! Azután Nemzetes Főbíró Urunk, kit successivé Fő-céhmesterünknek vallunk! és továbbá mellesleg lévő Érdemes Tanátsos Férfiak! mind jó Uraink és Patrónusaink! Nincs és nem is lehet valamely országnak, vagy társaságnak. de csak egy háznépnek is bizonyos törvények, s jó rendtartások nélkül boldog előmenetele, sőt valamely fél egymás’ ellen meghasonlik, veszedelmes ott az állapot. Melyhez képest mi alább jelentendők atyai kegyes indulatjához kegyelmeteknek folyamodni kéntelenítettünk, szemeknek világossága elé hozván méltán folytatható ügyünket, t. i. Mi az országban és minden helyekben bévett jó rendtartásnak nemcsak oltalmazói. hanem előmozdítói is akarván lenni, tanult mesterségünknek jobban lehető folytatására, a felsőbb esztendőkben kegyelmeteknek Consensusával és pecsétes levelű hiteles assistentiájával, czéhbeli Articulusokat, v. Canonokat bizonyos summa pénzen extraháltunk és eddig azok szerint éltünk, mind a tanuló ifjaknak felszabadításában mind egyébb appertinentiánkban. Mostan pedig, mely is igen nagy gonosznak jele lehet, ezen szép egyességünk, némely dolgot nem jól értő emberektül megháboríttatni szándékban vagyon, 216.
