Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Negyedik rész: Kiskun-Halas Város gazdaságtörténete - Oklevéltár IV.
113 kívánván azok az idegeneknek inkább szolgálatyokat, mintsem az édes Hazában született, nevelkedett s tanult fiáknak elő meneteleket s szép egyességeket, említett céhbeli társaságunknak mivoltát mindenestül fogva ki fordítani és sem- mivétenni igyekeznek. Melynek megmaradásáért kegyelmeteket elsőbben megkeressük, mint atyákat, velünk e-dolog- ban egyetértőkét, elkezdőket, és elősegéllőket, hogy e-dolgot kegyelmetek Documentuma szerént oltalmazni méltóztassék, jól megfontolván a következendőket: 1. Hogy az Articulusoknak annihilálásával a céhnek nem kicsiny kára következnék, fizetése hijába maradván, és authoritássa igen megcsorbulván, nemkülönben mint valamely oskolát igazgató személynek, kinek hatalma az alatta lévő tanítványokon nem lehetne. 2. Hogy nemcsak céhünknek, hanem a Nemes Városnak s ebben lévő Isten Házának is nem kicsiny következtethető kárával lenne, mert Regulánk nem lévén, minden kontárok V. Himpellérek akármi nemzető, vagy vallásúak közzül béjö- vén, helyre vernék magokat, kevés jótéteményért nagy és megsiratható kárt vehetnénk tőlük, mint erre sok példák vágynak. — Mi pedig az egy Isten dicsőségére és városunk előmenetelére néző jót szemünk előtt tartván, kívánunk az ilyek nélkül ellenni, s őket társaságunkból czéhbeli authori- tással kiküldeni, sőt nem engedelmeskedvén, őket megbüntetni. 3. Ez is következik, hogy városunkban tanult ifjak is közülünk eloszolnak, de senkit is a tanulandók közül fel nem szabadíthatunk, mint eddig, azért a tanulni akarók is idegenek közé menvén, azoknak nemcsak törvénytelen szokásokat, erkölcsöket, hanem még (kitől Isten óvjon bennünket) vallásokat is hamar magokévá tészik. De ellenben azok közöttünk megmaradván, ők is kárt nem vallanak, mi is mások szolgálattyok nélkül szűkölködni nem fogunk. 4. Ez is tudtára lehet kegyelmeteknek, hogy ha meg nem tartatunk a magunk szabadságában, tehát e Causát folytatni a mi Máternális céhünk meg nem szűnik mindaddig, míg a f. Király nem decidálja a mint nálunk való pecsétes testimonium doceálja. 5. Ne kívánja kegyelmetek is azt a terhet mind mireánk, mind magára (hogy ha kényteleníttettiink feljebb e dologban mennünk), hogy az ne következzék: Hogy eddig pactumunk szerint Consensusok voltunk, Nemzetes Főbíróink urainknak Fő-Céhmesterségekkel, és ezután folytatván a dolgot, oly céh- mesterünk ne támadjon, ki, ha mind hatalommal is, oly mesterembereket ne adjon közinkben, kik nem szintén kedvünk szerint esnének. Melynek eltávoztatására kívántuk mindenekelőtt amicábilis Favorát, minden harag és per nélkül, Kegyelem meteknek amplcctálni, és magunkat Kegyelmetek gravitásá- val is authenticálni.
