Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Negyedik rész: Kiskun-Halas Város gazdaságtörténete - A kereskedelem története
81 ben kereskedést. Ez évben a köpcsényi zsidók vásárolták a gyapjút, mázsáját (56 kg) 35 forintért. Az 1797. évi adókivetési lajstrom szerint öt boltos görög, hét raktárt tartó zsidó, 114 kazános, 38 olajsutús, 106 háromhavi bormérő fizetett adót. Tizennyolcán foglalkoztak marhakereskedéssel, akik közül Kamhal János 40, Seni János, Farkas János 10—10, Szakács István, Bibó István. Szilágyi Gergely 8—8, Farkas Mihály 6, Gál János, Péter István. Monda Mihály, Тагу István, Vörös Tepszi György 3—4 frt adót fizettek a kereskedésük után. Az 1793. év óta épülő Ferenc-csatorna, melynek építésénél a rabokat, sőt az adóhátralékosokat is felhasználták, s fél napszámjok adótörlesztésre számíttatott, 1802. május 2-án megnyilt. s a kereskedelem ezáltal ismét előnyösebb helyzetbe került. Egyre-másra nyíltak meg a boltok magánházakban is Kiskun-Halason. Jánosi György a saját házában levő boltja után is évi 50 frt ipardíjat fizetett a városnak, majd megtagadván a fizetést, a főkapitány kötelezte rá. — 1802-ben Mar- tinyi Sámuel kapott engedélyt arra, hogy piactérre néző házában 4 frt évi díj ellenében boltot nyithasson, s abban villa, kulacs, kanál, pipaszár, csap, pipa, tűzkő és tapló árucikkekkel kereskedjék. A boltnyitás monopóliumát a városi tanács 1806-ben megakarta szüntetni, úgy hogy a redemtus lakosoknak megengedte a boltnyitást, de ha bérlőt hoznak, az csak a tanács engedélyével állhat be. Túrócy Istvánnak megengedték a díjtalan boltnyitást. — E határozatot azonban a Kerületek megsemmisítették. A hetivásárok színvonalának emelésére 1807. május 7-én kötelezte a tanács a céhbeli iparosokat s az összes zsidókat, négy forint büntetés terhe mellett arra, hogy minden hetivásárra kirakodjanak, s ezt a változást a szomszéd helységekben kihírdettette. Elárusító hely céljára a városháza főutcára néző kőkerítése mellé, szemben a görög boltok árkádsorával, féltetőre szín épült. Akkor még az emeletes városházépület helye nem volt beépítve. A kereskedelem ebben az időben virágzónak volt nevezhető. A városban már három mészárszékben mérték a húst, 1806-ban a pirtói csárdánál cseh kereskedők vásárolták a birka javát, kicsehelték, mint a nép mondta. Egy feljegyzés szerint Tóth István vasárússal Tooth János városi aljegyző társasviszonyban volt, együtt adtak-vettek, s hogy nem eredménytelenül, kitűnik a városi tanács által 1809-ben kiállított bizonyítványból, mely szerint Tóth Istvánnak kétszáz bo- rozda szőllője volt 1000 frt, egy bútorozott háza 3000 frt, Nyomáson 12 hold szántója 1200 frt, 69 hold kaszálója 4480 frt, s készpénze volt kamatra a városnál 1000 frt, összesen 10680 frt. értékben. Házát Péter Zsigmond kapitány s attól a város vásárolta meg. Ez az ingatlan a mai „fehér-ház“- nak is nevezett Tóth-féle ház. — Tóth István vasárús fia
