Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Negyedik rész: Kiskun-Halas Város gazdaságtörténete - A kereskedelem története
82 aszódi Tóth János szegedi vasárús volt 1826-ban, amikor 80 hold tajói földről kötöttek egymással szerződést. Tóth István 1809-ben helyezte át üzletét a saját házába évi ipardíj fizetés mellett. A városnak ez a bolt monopóliuma 1813.. február 15-én szűnt meg, s a bolt nyitás a redemtus lakosok joga lett a hármas kerületek közgyűlési határozta szerint, de a birtok - talanok tovább is fizették a városi ipardíjat. A kereskedők ezáltal nagy mértékben elszaporodtak s hozzájárulván a francia háborúk következtében beállott értékeltolódások, 1816-ban a városi boltok bérlői boltbér leszállítást kértek és kaptak. — A boltosok állandóan panaszkodtak a házalók ellen. 1831. december 11-én Hofmeister József és Eigner Lázár helybeli zsidók ellen Jánosi György örökösei- Domjánovits Juliánná, Fotti Györgyné, Pregel Márton és József tettek panaszt, s a tanács eltiltotta őket, majd megengedte nekik a hetivásárokon való kirakodást, pedig a nádor ezt 1833. április 6-iki rendeletével eltiltotta. 1833-ban már a városi boltokat nem tudta a tanács bérbeadni, s a Kerületek engedélyét kérte, hogy zsellér zsidóknak adhassa ki, de eredmény nélkül. Sóárusításra a Helytartótanács engedélyt adott Jánosi István és Miklós görög boltosoknak, amely engedély ellen a város és a váci püspök is feliratot intézett 1833-ban. A városi boltokban 1831-ben a következők árusították még: Az I. számú boltban Jánosi György maradéki egyedül árultak ruhafélét a városban, a II. boltot Nyúl Ferenc bérelte 126 vfrtért, a III. sz. boltért Paulovits János csak 150 irtot ígért s a város nem adta neki. 1834-ben már tizenkét magánbolt volt a városban, s a tanács, hogy a boltbéli városi javadalom visszaállíttassák 4— 8—12 írt ipardíj fizetésre akarta őket kötelezni. A városi boltok két bérlője, Preger József és Eisner Lázár panaszt tett Hofmeister József ellen, aki lakóházánál folytatott kereskedést engedély nélkül. 1836-ban már Bikádi János fia és Paksi Ferenc is árulták a sót a városi boltokban. 1837. elején Gröschl Mihály, Bikády Benedek, Szuper István, Nyúl Ferenc, Lansa János, Pap Albert, Hódossy Sándor, Nikolics György és Jánosi Miklós helybeli kereskedők a nádornál tettek panaszt a miatt, hogy a rend ellenére sok zsidó szivárog be a városba és a várostól és magánosoktól boltokat bérelnek. Négy évvel ezelőtt még csak egy magán- és egy városi bolt volt a kezükön, ma pedig négy városi és három magánboltban árusítanak. Vizsgálatra Szabó József kiskun- kerüleii kapitány jött ki, s azt állapította meg, hogy a zsidók nem boltokban, hanem a tilalom ellenére lakásaikon árusítanak, Szent György napjáig ki kell költözniük a városból. A folyam odók közül kettő vasárus, négynek csak engedélye volt, de boltja nem. A zsidókat a hetivásárokról, úgy mint Gyöngyösön és Kecskeméten, a Jászkunkerületekben is eltiltották azzal, hogy boltokat se bérelhetnek s 1836-ban a be
