Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)

Negyedik rész: Kiskun-Halas Város gazdaságtörténete - Az ipar története

75

tanárrá nevezvén ki, 1905. szeptemberében Budapestre költözött, s 1907. decemberében a csipkevarró tanfolyam nagyobb részét is felvitte a fővárosba, ahol a Kígyó-téri királyi bérház egy üzlethelyiségében ötezer korona államsegéllyel az iparművészeti iskolával kapcsolatban tartották fenn a tanfolyamot, melyet két *éVig Dékáni vezetett.

Azonkívül kiképeztek a csipkevarrásra Ó-Budán, Újpesten, Gödöllőn, Pécelen és Kiskunfélegyházán pár száz tanítónőt és kézi munkás lányt. — Az alapvetés elég nagyarányú volt, de a csipkére fordított előállítási idő azt olyan drágává tette, hogy csak különlegességszámba vették, s ma már csak Kiskun-Halason áll fent csipkeműhely * Markovits Mariska vezetése alatt, aki a kísérletezésekben is részes volt, majd Dékáni elköltözése után ő vette kezébe a helyi irányítást s a beszövések szaporítása, fejlesztése terén, sőt a csipkeelőállítás technikáján is sokat tökéletesített.

Dékáni Árpád azután kilenc évig az újpesti állami gimnáziumban tanított és 1917-ben ment nyugalomba, szülőföldjén, Erdélyben telepedett meg, ahol 70 éves korában 1951. március 23-án hunyta le szemeit Borbánd községben. Neve a halasi csipke révén örök időkre be van írva a város történetébe.

A halasi csipkeműhely fenntartására szövetkezet alakult, de az a rossz üzletmenet miatt felszámolt.

Sz. Csorba Tibor polgári iskolai rajztanár 1933-ban „A halasi csipke múltja-jövő je“ címen szakavatott tollal írta le szépen illusztrált művében a halasi csipkét.