Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)

Negyedik rész: Kiskun-Halas Város gazdaságtörténete - A kereskedelem története

A hereshedelem föríénefe.

Miután a régi időkben különösen a marhatenyésztést űzte nagy mértékben a lakosság, a kereskedelem is ezen a téren indult fejlődésnek. Már a másodízben elpusztult Halas városáról maradt fenn ez irányú adat, amely úgy Halas, mint távoli vidékének 1590. évről való élénk marhakereskedéséről tesz tanúságot. Ebben az esztendőben ugyanis Simon Jánosi Cseh András, Varga Ferenc kecskeméti, Bankocs Máté kevi, és Kovács György halasi tőzsérek felségfolyamodványban kérték, hogy a szentiváni földet kapcsolják a győri vásárhoz. — A győri marhavásárokra felhajtott nagymennyiségű szarvasmarha részére’ugyanis legelőre volt szükség. — 1687- ben Sigmbndovits Miksa és Veselényi Mihály komáromi lakosok folytattak pert Halas város tanácsa, ellen 2000 tallér, vagy 3000 rfrt követelésért Sötér Ferenc előtt Pest vármegyén, egy régi marhaszállítási ügyben. Érdekelve voltak a perben Farkas Ábrahám, Vuxa Mihály, András Béla, Nagy György, Daci Miklós és Bodicsi Mózes halasi lakosok. — A török hódoltság idején ugyanis vámmentesen engedte ki Magyarországból a török a szarvasmarhákat s a Bécsben székelő Keleti Társaság nagyban vásárolta.

A törökök kiűzésével járó csapatátvonulások folytán kifogyott állatállományából s nagy Ínségre jutott a Duna—Tisza között a lakosság s így a marhakereskedelem is megakadt s csak a Rákóczi forradalom után indult fejlődésnek.

Az 1699. évi összeírás szerint Halas városában kereskedő nem volt. Az 1715. és 1720. évi összeírások is csekély haladásról tesznek tanúságot.

A Kiskunság hat községében egyedül Halas városában írtak össze kereskedelemből eredő jövedelmet. 1715-ben a lakosok bevallása szerint a hébe-hóba bejáró kereskedők fizettek a földesúr tisztjeinek évi 16 rfrtot, 1720-ban a városnak már hatósági bolthelyisége volt, s az időközönként megjelent görög kereskedő fizetett érte 8 rfrt évi bért.

Hogy ezen nagy elszigeteltségben az iparcikkekben beálló szükségleteiket helyben is beszerezhessék, a Német Lovagrend földesúri jószágigazgatójának közbenjárásával 1721-ben három országos vásár tartására nyert a város VI. Károlytól szabadalom-levelet és pedig Renáta, Márta és Erzsébet napjára, azaz február utolsó, július 29. és november 19. napjára. A negyedik vásárt szeptember 15-ére 1804-ben engedélyezte hétfőn és szombaton tartandó hetivásárral együtt II. Ferenc király.