Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Negyedik rész: Kiskun-Halas Város gazdaságtörténete - A betyár világ
53 A zsiványok 1777 után szaporodtak nagymértékben el, miután a kínvallatást és a kalodát eltörölték. 1782-ről Matkó Zsuzsánna és Gyevi Kovács Péter Félegyházán kivégzett zsiványok végrendeletei maradtak fenn. 1785-ben a város határában 15 ökör, 98 marha, 72 ló tűnt el a betyárok kezén, míg az 1790—91. években már 89 ökör, 177 tehén, 233 ló, 37 üsző és tinó, 173 juh és 102 sertés kára volt a halasi gazdáknak 17.494 írt értékben. Hozzájárult a betyárvilág terjedéséhez sok esetben az, hogy egyetértettek a közbiztonságot ellátó pandúrokkal. — 1796. novemberben például a jászkun komi- száriust a betyárokkal szemben hadnagyai magára hagyták. A büntetésnek az a módja pedig’, amit a Jászkun kerületek gyakoroltak, hogy az elítélt rabokat a halasi Та jó pusztán a Kerületek ménesénél oly módon foglalkoztatták, hogy bejárhattak a városba mulatni, vagy 1795-ben, a mikor a Ferenc-csatorna építéséhez küldték le őket, ahonnan csak az nem szökött meg, a ki nem akart, — éppen nem volt alkalmas a betyárvilág megszüntetésére. A Jászkun kerületek közbiztonsági szervei mellé a város is állított két puszta inspektort, a kik részére 1802-ben szigorúan körülírt rendszabályt készítettek. 1807 decemberben a tűrhetetlenül elszaporodott betyárok ellen Szeged városa közös üldözésre hívta meg a várost. Kiskun-Halas város tanácsa az eszmét örömmel fogadta, mert itt is úgy állt a helyzet, mint Szeged írta. hogy a pusztákon, réteken, szántó és kaszáló mezőkön annyira elszaparadtak a más véres verejtékével keresett jószágokra ásítozó és ólálkodó gonosz emberek, hogy azok éjjel nappali vakmerő csavargások és erőszakoskodások miatt a jámbornak sem jószága, sem élete többé elegendő biztonságban nincsen; tehát az ilyen gonoszoknak köz és egész erővel űzését s össze fngdosását, méltó büntetését s megzabolázását elkerülhetetlenül szükségesnek tartotta Kiskun-Halas is. A közerővel való betyárüldözést a városi tanács 1808 január 11-én kezdette meg Szegeddel egyetértőén, s úgy Szeged, mint Kiskun-Halas városa, felhívta a szomszédos pusztákat és községeket is az egyöntetű eljárásra. 1. Tíz lovas indult Fehértón, Füzesen és Kisszálláson keresztül a Négyeshatárig. 2. Tíz lovas Alsószálláson, Göbölyjáráson át szintén a Négyesig. 3. Tíz ember Zsanán. Balotán keresztül a Kőhatárhoz. 4. Tíz ember Bodoglár—Tajó—Mérgesen út ugyancsak a Kőhatárhoz. 5. öt ember Kistelek—Reketyéu keresztül Debeák felé. 6. öt ember Pirtóra ment vizsgálódni. A szegedi közerő ugyanezen pontokra volt irányítva. Azonfelül írtak Lázár úrnak, hogy Kötönyre—Harkára 11—12-ére ió erőt küldjön, és Eötvös úrnak .hogy Kisszállásra legalább tíz embert küldjön.
