Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Negyedik rész: Kiskun-Halas Város gazdaságtörténete - A betyár világ
54 Találkozás január 12-én reggel a Kőhatárnál és a Négyesnél volt, s minden ember három napi élelemmel látta el magát. Ezt a közös erővel megindított hajtóvadászatot napról- napra folytatták az egész környéken, sok csavargó betyár került az üldözők kezére, a többi pedig üldözött vadként bujkált nyugalmat seholsem találván. Egy ilyen szorongatott haramia banda, amely abban az időben réme volt a pusztáknak, január 24-én estefelé Bodoglár pusztán a Kocsi Mihály féle tanyán fegyveres kézzel megtámadta a Juhász ífénysza- rusi) Mihály kiskunkerületi hadnagy vezetése alatt húsz tagból álló halasi lovascsapatot, a mint a tanyában pihenőt tartván, falatoztak. A rablókkal való csatározásról a kiskun mezei biztos a következő jelentésében számolt be felettes hatóságának: Húsz lovas hadnagy a halasi határban portyázván. estefelé Bodoglárra érkezett és a lovakról leszállván, az istálló körül falatozni kezdtek, hát egyszercsak Dóci János látván, hogy messze a bodoglári korcsma felől négy lovasok jönnek, ezt mutatta Kovács Jánosnak, a ki intette az embereket, hogy készen legyenek a fegyverekkel, de mind a tanyán lakó áren- dásné azt erősítette, hogy azoknak majsai vármegyézőknek kell lenni, azonban igaz az is, hogy ezek a jelen lévő halasi vármegyézők a híradást olyan tréfának vették, hogy egymást tréfásan félelemmel vádolták, — míg ezek így folytak a négy lovasok közel érkeztek a tanyához, és amint sorba jöttek ez az elfogott Csernák Jancsi előbb rúgtatott közülök, és egyet kanyarodván ismét a többiekhez ment, akkor a haramiák fegyvereiket felporozták és felmutatván, szidták az Istenét a koszos vármegyének. Míg azok ezt csinálták, kapkodtak ugyan a vármegyézők, ki lovát készítette.ki fegyverét elővette, de addig ott toppantak mind a négy haramiák. Egyik ugyan közülök férébb a ház sarka felé állott, a hármuk pedig az épületek között lévő emberek közé nyargalván, először is a Csernák Jancsi kilőtte rájuk a puskáját és irtóztató káromkodások közt kérdezte, ki a komiszárius? Az Istenét a koszos vármegyének, mit kerestek a mi kvártélyunkon? Furt innen!! — de erre senki sem mondta, hogy ki a komiszárius vagv hadnagy, ő tehát fordította a puskáját, és a vékony végénél fogván csapkodott Juhász Mihálvhoz, ekkor e miatt az erő miatt fordult le nyergestől a lováról, úgy hogy a fél kezével a ló sörényét tartotta, és a ló úgy kezdte húzni, bizonyos az, hogy Juhász Mihály a baltájával ekkor ütött rajta egyet, de azért a lovat mindaddig el nem bocsátotta, mígnem Keresztúri Gergely puska ágygyal, Monda Mihály pedig egy bottal fejbe vervén, úgy rogvott le. s akkor aztán többen is ütötték, а lovát pedig a férébb állott deres lovas haramia kergette el: míg ezek Csernák Jancsival így folytak, azalatt a többi haramiák puskáztak a vármegyézőkre, és nevezetesen Darányi Gergely, mint a ki legközelebb volt Juhász Mihályhoz, szemei-
