Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Negyedik rész: Kiskun-Halas Város gazdaságtörténete - Az álattenyésztés múltja
43 apasztották, s a háborút követő gazdasági válság a nagy le- szegényedés miatt nem volt alkalmas a lótenyésztés újrafejlesztésére. 1817-ben a helytartó kir. herceg a lótenyésztés érdekében a törvényhatóságok kiküldöttjeit értekezletre hívta össze húsvét utáni keddre, melyre a jászkim főkapitány is hivatalos lévén, az egyes községektől a lótenyésztés adatait bekérte. Kiskun-Halas város jelentése szerint a lakosok szilaj- ménesében 10 méh és 258 kanca volt, a mének közül csak egy volt 15 markos, a többi 14 körüli magas volt. A mének szabadon jártak a kancákkal együtt a legelőn. A két kezes ménes számára a város tartott két csődört, „ez elég, mert a kezes ménesekben a paripa lovak vannak többségben“. A csikókat harmadfű korukban szokták kiheréltetni. A városi ménesben 16 markos kanca nem volt. 15 markos volt 25 darab, 14 markos pedig 129 darab. A lóállomány javítása tehát nagyon szükséges lett volna, de a felsőbb hatóságok felhívására. hogy a nagyobb fajta kancák jó csődörökkel külön ménesbe csapassanak, még 1826. február 10-én is azt határozta a tanács, hogy azt pénz hiányában boldogabb időkre hagyja. A betyárvilág elhatalmasodása következtében 1835. március 25-én a sok lókötés miatt Balota és Zsana pusztákról a három szilajménest Szarkásra telepítette a tanács, s a három barom került az alső járásokra. 1836. február 18-án pedig a balotai ménest felosztották a zsanai és a szarkási ménes között, mivel a lóállomány megfogyott. A III. függelékben közölt táblázat szerint 1828-ban 1409 darab kétéven felüli ló volt a határban, a tagosítás óta pedig három—háromezerkilencszáz darab körül ál a teljes lóállomány, amely azonban az utóbbi évtizedekben nagyon jó volt. — A régi időkben a szabad ég alatti lónevelés és a különféle betegségek sok lovat elpusztítottak, 1775-ben 920, 1780-ban 828 ló döglött el: 1770—1786. évek között pedig összesen 5525 darab ló hullott el. Cseléd és napszámos bérek Nem lesz érdektelen, ha a városi tanácsnak és a kerületeknek a munkás- és cselédbérek irányítására hozott határozatait is megismerjük. 1739. Szent Iván hava 24-én Kiskun-Halason tartott kerületi gyűlés megszabta a munkabéreket: kaszás 25, gyűjtő 15, arató 20. kévekötő 25 dénárt és mindegyik kosztot kap. Aki ennél többet fizet, 3 frt a büntetése. 1745. július 25. Aratórész a három kerületben: búza nyolcadrész, algabona hetedrész. , , 1746. november 12. Elsőbéres 18 frt és egész ruha, de úgy, hogy az süveg bőrkapcával együtt ne legyen, — második béres 12 frt és egész ruha, — harmadik béres 8 frt és egész ruha, de úgy, hogy az vetés kemény büntetés alatt tilal- maztaíik.
