Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Negyedik rész: Kiskun-Halas Város gazdaságtörténete - Az álattenyésztés múltja
42 konok, szomszédok, redemtusok elővételi joga alig ért valamit, mert a birkatartó gazdák és a juhászok túlfizették mindegyiket. A városi tanács nem jó szemmel nézte, hogy az ősi redemtusok lába alól kicsúszik a föld, s 1818.-tól kezdve többféle rendszabállyal igyekezett ezt az irányzatot feltartóztatni. Megtiltotta, hogy szöllővel, házzal, vagy jószággal földet cseréljenek, majd azt határozta el, hogy tálmagas vételár bejelentése esetén az elővételre igényjogosult a tanács által meghatározott becsértékben vehesse meg az eladó ingatlant, — de ezt a határozatot a felsőbb hatóságok nem hagyták helyben. 1841-ben március 28-ára beidézték a sok jószágot tartó bérlőket és juhászokat, de egy sem jelent meg, a sors haladé kerekét többé feltartóztatni nem lehetett. rA lótenyésztés. Kiskun-Halas város határában sohasem állott első helyen, de azért voltak idők, amikor jelentős eredményeket értek el ezen a téren is. Az 1699. évi többször említett összeírás szerint 242 lovat írtak össze Halason. — Mária Terézia korában a lótenyésztés fejlesztését is célba vette a kormány. 1766-ban nagytermetű lovak tenyésztésére hívták fel a városi tanácsot, de annak a véleményes jelentése szerint a rossz legelő és istállók hiánya miatt a homokos területen nagyfajta lovak tenyésztése hiábavaló kísérlet lett volna. — Azonban 1775-ben a felsőbbség megvizsgáltatta a halasi lóállományt, s annak eredményeként a nyolc ménesből nyolc fekete, két pej, négy szürke, egy fehér, két sárga 12—14 markos kancát találtak a nemesítés céljára alkalmasnak. 1780. március havában Tajó-pusztán a jászkunkerületek nagy épületeket emelvén, 176 öreg kanca, 135 tavalyi és harmadfű csikóból. 15 mén, valamint hat nyerges lóból álló ménest állítottak fel. amely fennállott 18Ó6. évig, ez a körülmény a halasi és környékbeli lótenyésztés emelésére erős kihatással volt. — Már 1784-ben a város is kiválogatott az akkori hét szilajménesből 68 kancát, amelyekhez a bécsi kormány rendeletére 1785-ben állami méneket kaptak. — Ugyanazon évben a jakabszállási kerületi ménesbe adott a város tizenöt válogatott kancát. 1786. április havában az akkor fennállott öt szilajménes- ből 32 kancát választottak ki a város ménese részére, s méneket Mezőhegyesen szerzett a város. — A lóállomány javítása a nép között is követőkre talált, úgyhogy 1787-ben már százhúsz kancát párosítottak az itt levő állami csődörökkel. A lótenyésztés fejlődésével az apró, korcs lovakból állott szilajménesek száma, amely 1775-ben még nyolc volt, leapadt az 1786. évre ötre, ezeken kívül fennállott a határban a kerületi és városi válogatott ménes, és az egyes gazdák is gyakorolták a nemesebb lótenyésztést. A bekövetkezett francia háborúk a lóállom árny t meg-
