Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Negyedik rész: Kiskun-Halas Város gazdaságtörténete - Az álattenyésztés múltja
4! első ízbn 24 órai áristom, másodízben botozás terhe alatt. Egyben négy juhászt Szentgyorgy napra kitiltott a határból. 1816. március 4-én már arról panaszkodik a tanács, hogy két év óta a gazdák semmibe sein veszik a kurtabarom- tartási tilalmat, Úgy látszik, rájöttek a gazdák, hogy eredményes juhtenyésztést csak nemesített fajtákkal és nagyobb gondozással lehet elérni. Ns. Kamhal János egyenesen megtagadta heverő marháinak a nagy baromba adását, de ki jelentette, hogy az ő külön barmába beveszi más gazdák jószágát is, de a marhák sózásához ragaszkodik. Einnélfogva a tanács kurtabarom tartás elleni fenyegető tilalmát fel sem vették. 1820. január 2-án a Jászkunkerület hatósága a juhászok és irredemtusok jószágtartási jogát újra akarván szabályozni, az egyes községektől kért véleményt. — Kiskun-Halas város tanácsa annak a kijelentése mellett, hogy mivel a város fő jövedelme a jószágtenyésztés, az pedig csak jóravaló pásztorok tartása mellett virágzik, akik viszont megkívánják a birkatartást, különben itthagyják a határt, javasolja tehát: A juhászokra nézve: Ezren felüli falkánál a nyáj-juhász 100. öreg bojtár 30, kisbojtár 15 juhot tarthasson a bárányokkal együtt. 500—1000 darabig 60, 30, 15 darabot, 500-on alól pedig 40—25 darabot, a fejős juhász pedig 30 darabot tarthasson. Irredemtus, ha háza, istállója és négy, vagy több igavonója van, tarthasson 60 juhot bárányokkal együtt; ha háza, istállója és két igavonója van, 30 darabot; ha csak háza van, 15 darabot, más pedig ne tarthasson egyet sem. 1827. augusztus 27-én három barom, három ménes, két ökörcsorda volt a halasi határban kijelölt területeken, a birkanyájak pedig mindenfelé jártak. A kerületi kapitány közölte a tanáccsal a kerületek határozatát, hogy a birka ezután proportio szerint tartassék és a birkalegelő külön legyen szakítva. A tanács a két újítást ellenzi, mert a redemtió szerinti birkatartás az árendások elszaporodását jelentené, és a nagy birkatartó gazdák eladhatnák jószágállományuk nagy részét, inkább az 1799. évi határozatot szigorítsák meg. Birkalegelő elkülönítésére nincs szükség, az elkülönítést elvégzi a jószág maga. A birka ugyanis a dombos területeken szeret legelni, a marha pedig a buckák közötti semlyéken legel a legszivesebben, ahová a birkát a métely miatt nem eresztik. Azonfelül a kis birkafalkák legeltethetők az osztott földek között kimaradt kis legelőkön is, ahová a 800—1000 darabból álló barmokat kártétel nélkül beereszteni úgy sem lehet. A birkatartás virágzó állapotban volt, a gyapjút 1815. tavaszán 150—200 forintért vették az akkori 56 kg.-os mázsánként, és a juhászattal foglalkozók megvagyonosodván. azelőtt hihetetlen árakat fizettek a földekért, úgy. hogy a roúMQs múzeum i- . * U N I i A L A S KÓZTARSaííAG-U. 2. ■ ШМ K 'A К 1 V 4 KJ . ОУА
