Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Negyedik rész: Kiskun-Halas Város gazdaságtörténete - Az álattenyésztés múltja
40 Az eljáró hatósági küldöttség a 16 rovást is magával vitte, s jelentése folytán a kerületek a tanács eljárását a földtelen juhászokra és árendásokra nézve is helybenhagyták 1803. március 28-án. Ha az egyetemlegesen beadott panaszt vissza is vonták, az egyes árendások és juhászok egyénenként léptek fel a tanács ellen, kimutatták, hogv több mint tiz éve Kiskun-Halason laknak s akár beveszi őket határozatikig a tanács a lakosok sorába, akár nem, ők a törvény alapján halasi lakosok, ennélfogva földet vehetnek és a redemtus lakos előnyeit ők is élvezhetik. így kénytelen volt Tallér Mihály árendást hosszú huzavona után a kerületek rendeletére a lakosok sorába felvenni a tanács 1807-ben. mert 22 évi helybenlakást igazolt. Czifra Imre pedig, ügyét József főherceg nádorispán elé felvivén, aki 1807. november 13-án kelt rendeletével kötelezte Kiskun-Halas városát arra, hogy Czifra Imrét, mint aki redemtus apától származott, és már valamely kevés földet is szerzett, a redemtus lakosok sorába vegye fel. — Ezen elvi jelentőségű határozatot a Jászkunkerületek főjegyzője, Kármán Pál körlevélben hozta tudtára az összes jászkim községeknek jövendőbeli miheztartás végett, hangsúlyozva azt. hogy e rendelkezés nem vonatkozik az olyan redemtus apától származott utódokra, akik birtokaikból magukat egészben kivetkeztették. Úgy látszik, hogy Czifra Imre az elért sikeren felbuzdulva, Bor Antal és István juhászárendásokkal együtt továbbra is kereste a felsőbb hatóságoknál a juhászok és árendások jussát a többiek nevében is, amiért a városi tanács a határból kicsapta őket, de Czifra Imre panaszára a nádor az ő kitiltására hozott határozatokat megsemmisítette 1809. január 16-án kelt rendeletével, melyet a jászkuukerületi közgyűlés azzal adott ki Maár András kiskunkerületi kapitánynak, hogy „Czifra Imrét Halasra behelyezvén, őneki a helybeli tanács jelenlétében a nádori rendelet valóságos értelmét adja tudtára és azonnal előbbi polgári jussába állítsa vissza, egyszersmind őtet intse meg, hogy a nyugtalansággal ezeknek utána tökéletesen föl hagyjon, mert különben a felséges parancsolatnak nyilvánvaló szavai szerint ismét az előbb rámért büntetés alá fog vonattatni.“ Évek hosszú sora kellett ahhoz, hogy ez a mozgalom elsimuljon. Az eljárás alá vont juhászok és árendások kis hányada hagyta csak el a halasi határt, míg a Halász-Darabos, Brecska. Varga, Tallér. Árvái, Bóna-Pampula, Rádóczi. Bá- nóczi, Vörös-Tepszi, Mókher-Benke. Puruczki-Döfi. Bagó- Horváth, Búkor. Kurucz: Mákos, Vida, Túmó, Feró-Nyalka, Kóbász, Király. Csorba. Bor, stb. családok a vagyonos kath. gazdák sorába kiizdötték fel magukat. 1811. március 30-án a tanács 17 tanyán lakos árendást kötelezett arra, hogy egy hét alatt beköltözzenek a városba.
