Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Negyedik rész: Kiskun-Halas Város gazdaságtörténete - Az álattenyésztés múltja
16. Vdlanlennyien vagytok . . . mind megbánjátok égéssel. / A rovásforma fácskákkal való fenyegetést a szöveg után ítélve tizenhat pásztor követhette el összeesküvésszerűen, ezért nem tudott a tanács nyomra akadni. Csak évek múlva tudta meg, vagy legalább sejtette a tanács, hogy Tallér Mihály árendás volt a lázító, akinek 306 birkáját jelölték meg és Czifra Imre, Bor Antal és István lehették a fő cinkostársai. Thorma Mihály puszta-inspektor 1802. novemberében 33 juhász és árendás birtokában 6345 juhot talált. 1803. január 18-án pedig Thorma Mihály és Péter László, a két puszta- inspektor 40 juhásznak 4866 bitkáját írta össze, tehát alig fogyott az állatállományuk. Ezen jelentés alapján a szám- feletti juhok eladásának a határidejét a tanáés József napjára toita ki, azzal, hogy akkor a felesleges számú juhokat a tanács elkobozza, eladatja, és a befolyt összeg tíz százalékát büntetésből vissza fogja tartani. Rámutat a tanács arra is. hogy a kerületek rendszabálya a halasi juhászokra nézve még előnyös, mert egyes jászkeriileii községekben a juhász csak tizenöt birkát tarthat. Mivel a tanács bizalmas értesülést szerzett afelől, hogy a gyújtogatással való fenyegetődzést tettre akarják változtatni, sőt már az előző évben történtek is gyanús tűzesetek, a juhászokat behívatták, s felmutatva előttük a tizenhat rovást, értésükre adták, hogy a tanács biztosan tudja, hogy ez az ő művök, s azt is közölte velük, hogy a bekövetkező tűzesetekért a juhászokat és árendásokat egyetemlegesen teszi anyagilag is felelősség és száz forint jutalmat tűzött ki annak, aki a rovások kifardgóját bejelenti.3 Egyben az egész esetet terjedelmes jelentésben közölték a Jászkunkerületek hatóságával, kérve, hogy a kerületek által hozott rendszabály betartásában és a fenyegető veszély elhárításában legyen a városi tanács segítségére. Hogy e juhászokkal szemben erős kezet mutassanak, megbüntették az engedetleneket. A negvven elítélt juhász közül öt megfizette az 5—Í2 írt bírságot, három meg sem jelent, négy pedig követelte, hogy redemtus lakosnak ismerjék el, a többi pedig kijelentette, hogy pénze nincs, tehát nem fizethet. A Tászkunkeriilet leküldte az ügy kivizsgálására Maár András kapitánvt, Bartsik János alügyészt és Mihálovits Márton esküdtet, akik kezébe egy írásbeli panaszt adtak sérelmük orvoslását kérve a juhászok és árendások, kifejtették a panaszban, hogy a tanács részrehajlóan jár el, mert csak a katholikus juhászokat és árendásokat üldözi, a ref. juhászoknak pedig elnézi, ha több jószágot tartanak is. Az aláírókat egyenként kihallgatván, egy kissé rájuk ijesztettek s azok a panaszt visszavonták. 3 Oklevéltár 208. — foglalkozott ezen üggyel. Maidarassy László: A rovással való fenyegetésnek egy XIX. századi emléke. (A kiskunhalas» rovásírásos fapálcák) e. müvében. Budapest 1928.
