Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)

Harmadik rész. Kiskun-Halas Város Egyházainak, Iskoláinak és Közművelődésének Története - A református egyház története

38

megye esperese lett. 1862-ben: Mészöly Pál, Hoffer Károly és Gőzön Lajos tettek papi vizsgát. 1862 Gőzön Ede se- gédjelkész Ujsziváez. 1874 Gőzön Lajos világi férfi október 26-án Baranyában bekövetkezett halálát jelentette be a püspök az egyházkerületi gyűlésen. 1874 Gőzön Zsigmond uj- sziváczi pap.

Leányegyházai voltak a halasi református egyháznak a szanki, 1863-tól a szabadkai gyülekezetek, a háború utáni években pedig a kelebiai gyülekezet alakult a halasi egyházközség leányegyházává.

Л REFORMATUS ISKOLÁK TÖRTÉNETE. Az iskola alapításáról nincs1 semmiféle adatunk sem, de bizonyosnak vehetjük, hogy amióta papja van az egyháznak, tehát 1632 óta, iskolája is volt, mert tanító híján a pap feltétlenül tanított maga is. — 1669-ben már volt oskola mestere az egyháznak, Step sei Sámuel, aki betegsége miatt nem töhhe'tvén ki esztendejét, az első anyakönyv tábláján adott nyugtatőt felvett fizetése felől. — 1674-ben Papi János oskolamestert marasztották meg, mig 1675-ben Zabolaj oskolamester tartotta a vizsgát. — 1683—84. évékben Komáromi Péternek hívtak az oskolamestert.

1760-ban az oskola protokollumában összeszedték 1692- töl kezdve az oskolamesterek névsorát, amelyet ujabban év- röl-évre közöl a reálgimnázium értesítője »Iskolánk története« című fejezetében, azt a hitet keltvén, mintha az a névsor a gimnázium történetéhez tartozna.

Hogy a régi oskola csak egy szegényes, i egyianerős triviális (közönséges) oskola volt kezdetben, az kétséget sem szenved, hiszen 1699-ben a lakosság léfekszáma még az ezret sem érte el s oly lassan szaporodott, hogy 1745-ben a redemtiókor is csak 2736 lélek lakosa volt a tisztán református városnak, majd lendületet vett bevándorlás utján a népesség szaporodása s 1775-ben 4377-re emelkedett a ref- liakosok lélekszáma.

Igaza van tehát Tormássy Jánosnak a Halás város eklézsiája históriája c. munkájában, mikor azt írja, hogy a »XVIII.-ik század utolsó feléig a tanítók talentumai a fizetés csekélységéhez lévén mérve, kétségkívül, amint a tanulók kevesen találtatták, úgy a tanítás módja igen szegény, a tudományok pedig nemcsak nem a legszükségesebbek, hanem az alacsony gráduson valók voltak stb.«

Ilyen kis lélekszámú városka sem pénzzel, sem tanulókkal nem győzött volna fenntartani magasabb fokú középiskolát. Ezt iaz állapotot igazolja Szüády Áron és Gyárfás István az 1864—65. évről kiadott »Rendszeres Jelentés a halasi helv. hitv. egyháztanácsáról« stb. c. müvében és Csontó Lajos igazgató a gimnázium 1887—88. évi értesítőjében közölt cikkében.

A lakosság szaporodásával emelni kellett a tantermek és