Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Harmadik rész. Kiskun-Halas Város Egyházainak, Iskoláinak és Közművelődésének Története - A református egyház története
31 levő református egyházmegye«*) főjegyzője, az egyházmegyei közgyűlés 1808 május 22-én Kiskun-Halason tartott ülésén pedig az egyházmegye püspökévé választotta díszes külsőségek között 1814 augusztus 12-én hunyt el Halasion. — Követte Háló Kovács József volt nagykőrösi lelkész, aki 1814 szeptember 18-ától 1826-ig töltötte be , a tisztséget, Nagykörösre költözött s 1830-ban ott halt 'él. — Utóda lett Gyárfás Pál volt dömsödi lelkész 1826 junius 18-tól, 1847 július 8-án 58 éves korában történt haláláig. ' 1848 május 9-én foglalta el a lelkészi állást Szilády László volt ságvári és jászkisíéri pap, s itt halt meg 1862 junius 7-én. — Követte fia Szilády Áron 1863 május 3-tól, aki 1922 március 19-én halt meg 84 éves korában. Tiszteletbeli tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, nagy irodalmi munkásságot fejtett ki s a várost 13 éven át képviselte aiz országgyűlésen. Atyjával együtt a nevükről elnevezett »Kiskunhalasi Református Szilády Reálgimnázium« felállításában és megerősítésében nagy érdeme volt, bár Pálra puszta és a gimnáziumi építkezés mSatt hívei egy részével évekig tartó ellentétbe került. — Halála után Molnár Hugó nyugalmazott újvidéki lelkész volt az adminisztrátor két évig, meghalt 1926 junius 5-én. A lelkészi állás megosztásla folytán 1924 március 30-án foglalták el állásaikat az uj lelkészek: Patak у Dezső volt gimnáziumi igazgató és Szabó Zsigmond volt mármarosszigefi vallástanár, késöbfo a dunamelléki egyházkerület missziós lelkésze. Pataky 1933 novemberben lemondott. Feltűnő, hogy Tormássy Jánost megelőzőleg a lelkészek milyen sűrűn változíak". Ennek oka lehet egyrészt, hogy a hivek száma kicsiny lévén, a papok jobban jövedelmező egyházakhoz kívántuk jutni, de minden valószínűség szerint .az évenkénti papmarasztás szokása okozta a sürü változást. April. 24-én ugyanis minden egyházi személynek kitellett az esztendeje s csak az maradhatott meg állásában, akit a presbitérium vagy consistorium erre felkért, illetve marasztalta az illetőt. Akit nem marasztaltak, áz meheiett más eklézsiába, és sok érdemes lelkész néhány haragosának a szavazata miatt állást változtatni volt kénytelen.**) ,) A régi időkben nem voltak az egyházmegyék területei pontos határok közé szorítva, minden engedély nélkül alakulhattak uj superín« tendentták ts—1734»bena Károly féle II. resolntfo elrendelte a superín» tendentíák összevonását, annyira hogy Magyarországon négy, Erdély* ben egy református egyházmegye maradt, de a superintendens válasz» tás külön költséget nem okozhatott — A dunáninnení református egyház« megye 1838'ban vette fel a dunamelléki helvét hitvallású egyházkerü* letí címet. A püspökök csak 1739 óta kaptak fizetést, kezdetben mind* össze évi 50 forintot. **) 1763 október 30»án Boros Mihály indítványára elhatározta a bíróválasztásra begyült nép, hogy a papmarasztalásnál a kecskeméti szokást használják — 182t«ben a marasztás napjának reggelére a vá» rosház ablakába tett panaszírattal keltettek a pap ellen hangulatot.
