Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Harmadik rész. Kiskun-Halas Város Egyházainak, Iskoláinak és Közművelődésének Története - A református egyház története
32 1815 január elsején már a papot nem marasztalták a halasi eklézsiában, die a többi (tisztségek viselőit igen. 1823- ban törölték el Kiskun-Halason véglegesen ezt a káros szokást, a debreceni legátus járással együtt. A halasi református egyház története csak néhány olyan esetet mutat fel, amelyik a reformá'usság általános országos történetétől elütő. A török hódoltság alatt és később is a redemtió idejéig a homoksivatagban elszigeteltén fekvő városka tiszta református lakosságú maradit, mert a néha- néha beköltözött más vallásuakat rövid utón a református eklézsiába számlálták be, sőt annak is van nyoma, hogy egy Dunántúlira költözött halasi református egyén ott katolikussá lett és megnősült, mégis mikor visszatért a városba, feljogosította a városi tanács a ref. lelkészt, hogy1 a katolikus pap előtt kötőt!; házasság ellenére uj házasságát egyhá- zilag megáldja. A török kiűzése után megindult a felszabadítóit területen az ellenreformáció, és a pusztán maradt helységek nagyobbrészt katolikusokkal való betelepítése. Az 1715. évi XXXI. t. cikk megszüntette a reformátusok gyülekezési jogát, megtiltotta nekik az adószedést, sőt az adományok elfogadását is. Az >: aka to' i kiusok«-tnak nevezett protestánsok törvényes elnyomatását vette munkába a kormány. A protestánsokat nem ismerték el törvényes felekezetnek, hanem1 a katolikus egyház elszakadt filiáléjinek tekintette őket a törvény s igy a kato’ikus főpapok egyházi hatósága alá tartoztak. Ezen az alapon látogatták meg hivatalos minőségben a váci püspökök a halasi református egyházat, vizsgáztatták a kereszt ség felől1 a papjukat, 1772-ben a templom építését is a váci szentszék engedélyezte s kato’ikus papok jelenlétében jelölték ki a templom alapjait. Mária Terézia királynő 1747-ben elrendelte, hogy az akatolikusok együtt ünnepeljenek és harangozzanak a katolikusokkal. Az 1749. évben a helytartótanács pedig a minden törvényes formaság nélkül katolikus vallásukat éhagyők, az »apóstaták« elten adott ki szigorú rendeletét, melyre a Jászkunkerületek is kiadták a parancsot, hogy az após- taták megfogassanak és a jászberényi börtönben lesznek mindaddig, mig az igaz akolba nem térnek. Herpay Mihály kiskunkerületi kapitány, aki református pap fia lévén s a katolikus vallásra kényszerűségből tért át, mint több adatból kitűnik, a reformáíusság mellett állóit továbbra is addig a határig, ameddig hivatalos kötelessége tehetővé (ette neki. Leginkább bizonyítja ezt a gondolatmenetét végrendeletének azon pontja, mélyben átok alá helyezéssel rendéi, hogy a külső _ (ref.) temetőben nyugvó gyermekei mellé helyezzék örök nyugatomra.*) Herpiay kapitány tehát a felső hatóságok kemény ren’) Oklevéltár 205—207 sz.
