Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Harmadik rész. Kiskun-Halas Város Egyházainak, Iskoláinak és Közművelődésének Története - A Rom. Kath. Egyház története
20 nak járt még a tűzifa és nád járandóságon felül a szabad őrlés, a gyermekiek professzorának pedig pénz, búza, só, faggyú, fa és nád!, s a város kötelezte magát az eklézsiia minden épületének jókarban tartás ára. 1770 ápjfl. 14-én a városi tanács azon ifjak részére, akik a református egyház iskoláiban az apróbb gyermeke, két tanítják, vagy helybeli szegénysorsu református gyerekeknek, akik magukat a debreceni református főiskolán továbbképezni óhajtják, elhatározta, hogy két növendéknek bentlakással kapcsolatos költségeit a város fogja fizetni Debrecenben. Ez az évi költség 1809-ben nyolcvan forintot tett ki, amikor Balogh István kanonok, kerületi esperes kérte, hogy a város ezt a segélyt lélekszám arányában h katolikus ifjakra is terjessze ki. A tanács hosszú határozatban redemtió arányában megszavazta egy pápista fiú részére a segélyt március 6-án. Az 1809 december 8-án tartott ülésén foglalkozott a város az esperes válaszával, melyben kifogásolta a redemtió szerinti meghatározást, mivel a nem redemtus lakosok is viselik a közterheket, fübért, előfogatot s más városi munkákat adnak, kéri, hogy a két református növendékkel szemben egy katolikus fiú ugyanakkora segélyt kapjon. — A tanács érdekes határozatban bizonyltja álláspontjának a helyességét, de ennek ellenére »per aversionem« megszavazott egy pápista fiú tíaniitatására november 1-től évi 38 irtot s a két református ifjú segély díjára 85 irtot. E határozatra 1810 március 12-én Kámánházy László váci püspök válaszolt a tanácsnak, kijelentvén, hogy a pápista tanuló részére felajánlott 38 frt segélydijat úgy tekinti, mint a tanács egy újabb bizonyságtételét ama kelle- me tes egyetértésről, amellyel már eddig is sok szép tekintetet szerzett magának. A maga részéről az évi 38 írthoz felajánl 42 forintot, amely összeget az kapja meg, akinek a tanács a 38 irtot kiutalja. — Az első segélydijat Borbély Istvánnak Alajos nevű fia nyerte el, aki 1810-ben Kecskeméten tanult, mint tizenhatodik első tanuló. Mikor a tanulást abbahagyta, Benedek András unokája: Benedek István kapta meg 1818-ban a segélyt. Ezen iskolai segélydijjakat a községi elemi iskolák felállítása után 1870-ben szüntette meg a város. Kántorok voltak a halasi katolikus egyháznál: 1772- ben Iskolai Lukács, 1773 körül Szabó Mihály, 1776-ban Gre- guss András, 1776—78 körül Várnai István, 1777 körül Török György, 1780—83 körül Rádóczy Márton, 1791—93 körül Petzik József, aki a kántoriak és iskola bekerítését kérte a várostól. — 1803 körül Galambos János volt a kántor, aki az üldözött juhászokat panaszaikkal együtt ösz- szeirta, 1809—12 körül Szabó Pál a kántor, Dealt Péter kántor 1831-ben halt el,, 1832—1875 közt Szöllösy János kántorkodott, aki a lányok osztályát is tanította s 1875 februárjában halt meg. Hasonnevű fia Sükösd esperes-plébá
