Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)

Második rész. A Redemptio Utáni Kor 1745-től kezdve - Az 1848/49. évek eseményei a kiegyezésig

166 —

főbíró

Orsai Vilmos

600 frt.

főjegyző, tanácsnok

Vári Szabó István

550 "

I. aljegyző

Bibó György

450 "

II. aljegyző

Kovács Imre

400 "

levéltáros, tb. jegyző

Bernáth Károly

300 *

máj örködási pénztárnok

tanácsnok

Szekér József ügyvéd

400 "

mezőrendőri és kórházpénztári

tanácsnok

Pap Richárd ügyvéd

400 "

nyilvántartó

Török Elek

400 "

közgyám

Pap Antal

400 "

adószedő

Martinyi József

350 "

csendbiztos

Búza Imre

250 "

pusztai-biztos

Bíró Áron

300 "

városgazda

Orsai Károly

280 "

főorvos

Dr. Molnár István

420 "

sebész

Vatamányi Sándor

315 "

iktató-kiadó

Torma Ferenc

250 "

évi fizetéssel;

fizetéstelen tanácsnokok

Király Gy. Mihály és

Nagy Apáti Imre.

Ez a tisztikar március 25-én Hegedűs Zsigmond Jászkun kerületi alka- pitány elnöklete alatt tartott tanácsülésen tette le az esküt; jelen voltak az ülésen Polányi József aljegyző és Friedrich Alajos táblabíró, a Jászkun kerületek tisztviselői is. — A polgárság ellenállása folytán a városi tanácsi tagságra nem akadt vállalkozó, csak hónapokkal később sikerült a főbírónak - Babó Mihály és Kun István polgárokat megnyernie, akik szeptember 1-én foglalták el a tisztséget. 1862. november 12-én a rendszeresített állatorvosi állásra Farkas Lajost választották meg évi 200 frt fizetéssel. 1863. május 3-án mérnöki hivatalt terveztetvén, Hodossy Pétert választották meg 300 frt. fizetéssel.

Ez az elöljáróság intézte a város ügyeit az alkotmányos élet újrafelvételéig. Az 1863. évi szárazság, az 1866. évi országos fagykárok idején, amikor a Duna-Tisza közén a betyárvilág is fénykorát élte, elég nehéz feladatok között állták meg a helyüket a tisztviselők.

1863. július 16-án a főbíró indítványára a Jászkun kerületek főkapitánya kinevezte a gazdasági gyűlés (közgyűlés) tagjait, mivel a gazdasági gyűléseken a sok csekély birtokú ember tömeges lármája és a dolgokra nem tartozó beszéde az értelmesebb osztályt a gyűlésekről kiszorította, s különösen a tagosításból fennmaradt szenvedélyesség miatt egyes személye is megtámadtatott. — Ez a kinevezett testület intézte ezután a képviselő-testület és a közbirtokosság hatáskörébe vágó ügyeket.

Az 1863. évi rendkívüli nagy szárazság a végromlás szélére juttatta a város lakosságát, s a jövője felül kétségbeesett népet a pénzügyi hatóságok, a nagy ínség ellenére, katonai végrehajtással zaklatták és fenyegették a tizennégyezer frt. közlegelő-adóhátralék miatt. A várost fe