Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)

Második rész. A Redemptio Utáni Kor 1745-től kezdve - Az 1848/49. évek eseményei a kiegyezésig

— 167 — nyegető veszély elhárítása végett a főkapitányt küldöttség kereste fel, akinek úgy látszik erőshangú felterjesztést adtak át, mert augusztus 4-én kelt leiratában, amikor közölte a tanáccsal, hogy gróf Pálfy Móric kir. helytartó a katonai végrehajtást elhalasztotta, egyúttal megrótta a város lakosságának egy része által elkeseredésében ejtett azon nyilat­kozatot, hogy „a magas kormány által a szükségben érkezett segítség csak ámítás", és a hangulatról jelentést kért. A városi tanács kifejtette jelentésében, hogy: nincs itt makacs ellen­szegülés, a nép minden reménye Őfelsége, annak kormányában van. — Az önfenntartási ösztön kétséget támaszt a népben a jövő iránt, a nép jószágtenyésztésből él, s a szárazság következtében látja, hogy télre nem lesz takarmánya, s a ránk jövő tél ijesztőleg áll előtte, s - feljajdul - önmagát még jobban elrémíti. Nem hiszi ámításnak az ígért segélyt, hanem szent meggyőződéssel várja. — A nép bizalmát tanú­sítja az is, hogy tagosítás iránti ügyében Őfelségéhez folyamodott. — Szárazság miatt adóelengedésért a kormányhoz és a szegedi pénzügyi igazgatósághoz folyamodott. — A lakosság politikai hangulata nyu­godt, kisbirtokosok lévén a rajongókhoz sohasem tartoztak, s a prole­tár osztályból kevés volt közte; a kerületek szerkezete különben aze­lőtt is kevés politikai befolyást engedett a népnek, s választói joga csak a főbíró személyére szólt. Megszokta a tanács és a kapitány ren­delkezéseit, a közbejött adórendszerrel kibékült, de a bélyeg, fogyasz­tási és más indirekt adókat hallgatva tűri, ahol csak szerét teheti, ki akar alóla bújni; általában nem érti, miért nem szabad dohányát elszív­ni, és fogyasztási adót miért kell fizetni? Nem szereti a sokféle adóne­met. Jobb szeretné az adóját egy könyvben, egyösszegben fizetni, s szabad tere volna a bor- és a dohánykereskedésre. — Nincs tehát a felsőbbség elleni törekvés, hanem aggódnak a kisbirtokosok és a nap­számosok a megélhetés miatt. Fokozza ezt a tagosítás miatt kérelmet szenvedettek elégedetlensége, s e kettő együttes elintézésre vár. — A szegényosztálynak kenyeret és munkát adni oly fontos, hogy ha e tárgyban gondoskodás nem lesz, a vagyonbiztonság meg fog inogni. — Az elöljáróság megtesz mindent a személy- és vagyonbiztonság megtartására, de utoljára is, kenyeret és munkát kér a nép egy része, s ha szigorú végrehajtással elvétetik ágya - mert egyebe nincs - a jóindulatból elkeseredést idézünk elő. — Ne gondolja méltóságod, hogy a tanács hivatalos felelőssége alól akar szabadulni — de helyzete nagyon nyomasztó, a népet szükségében jó irányba kell vezetni, s más oldalról kötelessége szorítani, mikor tudja a nyomasztó viszonyokat, tudja, hogy a lakos se a maga, se a jószága részére nem bír egy havi élelemmel, s mégis végrehajtással kell zaklatnia, mert így is tetemes hátralékuk marad. — A Pénzügy igazgatóság a város egyetemére ve­tette ki a fogyasztási adót, az osztatlan közlegelőadót, a volt cs. kir. kapitányi hivatal és alkotmányos tanács alatti bélyegcsonkításokat, s ezek mind a város által fedeztettek. A korábbi évek adóhátralékai, amelyeket behajtani nem lehet, a város egyetemét terhelőleg előírat­nak, a város terhe nőttön nő, s a pénzügyi hatóság nem törődik azzal,

Next

/
Thumbnails
Contents