Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Második rész. A Redemptio Utáni Kor 1745-től kezdve - Az 1848/49. évek eseményei a kiegyezésig
— 163 — Másnap kitűzték a nemzeti zászlókat a házakra, a városháza előtti piactéren összegyűlt sokaság örömujjongása között, majd a zaj csendesülvén a városháza előtt álló urak közül elkiáltotta valaki, hogy „Le a sassal", mire az ifjúság bőszülten rohant a hivatalházak és boltok kétfejű sas címerét leverni. Beverték az adóhivatal, pénzügyőrség és csendőrség ablakait, majd áldomást inni a nagyvendéglőt szállták meg, s az ittas tömeg ott is pusztított, rombolt a szabadság örömére. Az örömmámorban úszó tömeg másnap megismételte a zavargást, melyet a csendőrség és pénzügyőri személyzet a padlásokon elbújván, megakadályozni meg se kísérelt. Később vizsgálat alá vonták Баку József, Péter Dénes, Bikády János, ifj. Gaál Endre és Kovács Imre ifjakat, mint a zavargások értelmi szerzőit, Majláth György m. kir. tárnokmester rendeletére, amely „törvénytelen ténykedés" ellen január 30-án a városi közgyűlés tiltakozott. A zavargások okozta károkért később Kohlmann István vendéglős és Csorba Veres Zsigmond a várostól kértek kártérítést, de a képviselő-testület nem szavazta meg követelésüket. — Később Gilányi Mátyás és Mucsi István tényleges katonák részére állított ki a városi tanács bizonyítványt, hogy ezen zavargásba boros fővel keveredtek. — Kohlmann vendéglősnek 1864-ben végül megtérített 164 forintot a város, a zavargás miatt perbe vont ifjak pedig rosszallásra ítéltettek. A Jászkun kerületek csak 1861. február 5-én vették át a császári hivatalnokoktól a kerületek vezetését, de Kiskun Halas városában Тагу Gerzson főbíró már január 10-re összehívta az 1848. évi törvények alapján, a választó polgárok által szótöbbséggel megválasztott városi hivatalnokokat és képviselőket, hogy a szeretett magyar haza, s a város és köz javára munkálkodjanak. A közgyűlésen Тагу Gerzson főbíró, Pázsit Antal, Török Elek, Péter Dénes, Bernáth Károly jegyzők, és a tanácsnokok: Egyed Izsák Sándor, Péter József, Besnyey István másodbíró, Révész György közgyám, Zseny István, Kun István, Farkas Sándor és Hirháger Károly, valamint Orsai Károly városgazda letették az esküt. Spühler Vilmos bejelentette, hogy 1849. május 3-án a magyar belügyminiszter által megengedett, de az abszolút uralom alatt érvénytelennek nyilvánított „Orsai" nevet a maga a családja számára visszafoglalta. A képviselő-testület közgyűlésein elemi erővel tört ki az abszolutizmus elleni gyűlölet, amelynek hatása alatt jöttek létre a következő határozatok: A telekkönyvezést, mivel azt nem a nemzeti akarat rendelte el — nem segítik. A költséges árvabizottmány elé ezután az árvaügyeket nem viszik. A járási kapitányság által követelt bélyeg és százalék adóhátralék beszedését megtagadták.
