Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Második rész. A Redemptio Utáni Kor 1745-től kezdve - Az 1848/49. évek eseményei a kiegyezésig
— 162 — re sem tudtak menni az elszaporodott betyárokkal, s ha a községi közegek valami sikert értek el, azok ellen fordult a bosszús csendőrség. I. Ferenc József 1852. június 22-én országos kőrútjában Jászberényt is meglátogatta, ahol Halas város részéről Vári Szabó István vezetése alatt bandérium, s a tanács részéről Gózon Imre, Тагу Gerzson, Torma Imre, Spühler Vilmos főjegyző és Kertvéllesy József jegyző jelentek meg tisztelgésen. Az uralkodó Jászberényből Szegedre utazott, s a város négyesfogatát átküldte Félegyházára a kíséret továbbszállítására. — 1853. február 26-án az I. Ferenc József elleni merénylet után a Jászkun kerület hódoló küldöttséget menesztett az uralkodóhoz Bécs- be, melyben öt halasi polgár is részt vett. A bécsi Wotiwkirche építésére 31,48 frt-ot gyűjtöttek, és az akkor itt szállásoló 6. vadászzászlóalj és a 6. dsidásezred legénységét fejenként egy font hússal és egy icce borral vendégelték meg; 1854. április 18-án a király esküvője napján ugyancsak megvendégelte a város az összes itt levő vagy átvonuló katonaságot. Albrecht főherceg Magyarország kormányzója 1852. január 1-én ötven kardot adományozott a Jászkunságnak. Kiskun Halas városa báromat kapott belőle, amelyeket Torma Antal, Babó Antal és Onódi Mihály birtokosoknak adtak. A lakosság nyugalma azonban csak látszólagos volt, a rézsisakos csendőrök, pénzügyőrök, s a magyaros egyenruhát viselő állami tisztviselők (a Bach-huszárok) ellen mélységes volt a gyűlölet, minden reménysége Kossuth Lajos és az ugyancsak külföldön tartózkodó 48- as kormányférfiakban volt a népnek. Az 1853-ban kitört krími háború, 1859-ben az olasz háború, 1866-ban a porosz háború terheit fel sem vette a nép, mivel a külpolitikai bonyodalmak következményeként várta a letört magyar szabadság újraébredését. 1860 végén az olasz háború után az uralkodó elérkezettnek látta az időt, hogy Magyarországon az erőszakos, alkotmányellenes kormányzást megszüntesse. Az öt részre osztott helytartótanácsot szeptember 13-án Budán egyesítette, és október 20-án kiadott rendeletével a pragmatica sanctio alapján, 1861. április 2-ára összehívta az országgyűlést. Elrendelte, hogy a magyar törvénykezés és magánjog állítassák vissza. Nagy volt az öröm és lelkesedés, a kedélyek ismét forrongásban voltak, sokallták az átmeneti intézkedésekre eltelő időt. 1860. december 10-én tárgyalta a városi tanács Kisújszállás város átiratát, amelyben követeli, hogy a Jászkunság állítassák vissza az 1847. évi 48. törvénycikk alapján; indítványozza, hogy küldöttség menjen e követeléssel a kancellárhoz. A tanács megköszönte az indítványt, és ezen átmeneti időszakban összetartásra hívta fel a Jászkunságot, s így zárta levelét: Éljen a nemzet! Éljen az alkotmányos szabadság! Éljen a Jászkun testvériség!
