Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Második rész. A Redemptio Utáni Kor 1745-től kezdve - Az 1848/49. évek eseményei a kiegyezésig
161 — Az önkényuralom a forradalmi események miatt bosszúállást nem fejtett ki a város polgárai ellen, de az 1848-ban felvirradt szabadság hiánya, s a haza szomorú sorsa miatt az elkeseredés nagy volt a város polgáraiban, amelyet a sok újabbnál-újabb terhet jelentő kormányintézkedés csak fokozott. 1850. január 8-án kihirdették a császár által kiadott új alkotmányt, s a következő évben az olmützi alkotmány emlékére március 4-ét polgári ünnepnapnak nyilvánították.— Báró Haynau Gyula táborszernagy, akit 1850. július 8-án az ország kormányzóságától felmentett az uralkodó, ugyanez év tavaszán negyvenezer forintos alapítványt tett osztály sorsjegyek kibocsátásával, az 1848-49-beli harcokban rokkanttá vált katonák és honvédek javára. Parancsszerűen kiosztották a sorsjegyeket a városok és községek között, de csak keveset bírt a város eladni, a többit a városi pénztár volt kénytelen kifizetni, s a megmaradt sorsjegyek ma is a városi levéltárban vannak 1854. március 4-én Hegedűs Zsigmond Jászkun alkapitány jelentést kér a város tanácsától, hogy az itt volt színészekkel járó és Komáromból szabadult honvédek bujtogatták-e a népet a cs. kir. kormány ellen? — Ugyanezen évben az állandó pénzzavarban levő város Péter Zsigmondiéi kölcsön vett négyezer forintot. A cseh zsandárok túlkapásaikkal nem csak a népet, hanem az elöljáróságot is ingerelték. Bírói ítélet alapján Borbás Sándor végrehajtató javára két hízott disznót foglalt a hatóság le, s a végrehajtást szenvedő panaszára a csendőrök a végrehajtót elfogták, s Kecskemétre kísérték 1851. január 27-én. Panaszt tett a tanács Szabó László járási alkapi- tánynál. — Ugyanezen évben betiltotta a csendőrség a vásárt megelőző vasárnap, a vásártéren a szokásos árusítást és a vásárban való dohányzást. Az okirati bélyegilleték behozatala után, a bélyegek árusítását a lakosság közül senki sem vállalta el, így a városi pénztár volt kénytelen árusítani. — Hogy a város jövedelme is szaporodjék, 1851. február 10. óta a bélyegilletéken felül a menetlevél, illetőségi és más bizonyítványokért 6-15 krajcáros díjat szedett, de a dolgozó osztály legfeljebb 6 krt. fizetett. Az ugyanekkor életbe léptetett vagyonátruházási illetéket a város szedette be, és a szegedi sóhivatalnak adta át. Az 1851. május 4-én, a felállított cs. kir. járási kapitányság halasi kirendeltsége és a Járásbíróság részére a városházán és a vele átellen- ben állott földszintes épületben adott bérbe helyiséget, s ugyancsak bérbe adta a három tömlöcöt és egy börtönt is a város. Az osztrák csendőrök előszeretettel üldözték a város csendbiztosait is. 1852. február 7-én Ferenc István községi csendbiztost és két legényét Félegyházára idéztették be, november 11-én pedig Laukóci József belcsendbiztost letartóztatták. Január 19-én ugyanis a pusztázó biztos és három hadnagyának az állását a felsőbbség megszűntnek nyilvánította, s a nyelv- és helyismeretet nélkülöző osztrák csendőrök semmi
