Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Második rész. A Redemptio Utáni Kor 1745-től kezdve - Az 1848/49. évek eseményei a kiegyezésig
— 158 — ságba, s a mai Pusztamérges községtől délre elföldelték őket december 2-án. Húsz éven keresztül a három gonosztevőn kívül csak egy bojtárgyerek tudott az esetről, aki szemtanúja volt a temetésnek, és leszúrt nyárfavesszőkkel jelölte meg a sírt, amelyek terebélyes fákká nőttek. — A Ráday-korszak idején, amikor már nem kellett a betyárok bosz- szúállásától tartania, a hatóság tudomására hozta az esetet. A tettesek egyike, Meskó János időközben rablásért már tizenegy évet ült. E gyilkosságért és egyéb gaztetteikért Ráday keze alá került a három gyilkos, ahol bevallották ezt a bűnüket is. — A Szegedre delegált Pest megyei törvényszék akasztófára ítélte 1870. október 18- án a három gazembert, s az ítéletet a kúria helyben is hagyván, királyi kegyelem 20-20 évi fegyházra változtatta az ítéletet. A három vénember Illavára került, ahol Lefánti 66 éves korában, 1879-ben elhalt; a halotti anyakönyvi kivonata szerint, mint munkaképtelen, beteges ember nem foglalkozott semmivel a fegyházban.— Gáspár Mihály a rabságból hazakerült Kiskőrösre. A szörnyű bűnért még a gyilkosság után öt évre született ifj. Lefánti István nyerges és kárpitost is sújtotta a hatóság keze. Mint katona, öreg édesanyja tartására póttartalékos lett, de a katonai parancsnokság megtudván apja bűnét, berendelte utólag a már 30 éves embert a teljes szolgálati idő kitöltésére. 1883-ban elköltözött a család Szegedre. Pusztamérgesről Szeged felé, az első vasúti megálló „Honvéderdő" néven őrzi a két szerencsétlen bujdosó emlékét. 1849. november 26-ára a félegyházi hadfogadónak a kormány parancsára elő kellett állítania mindazon halasi lakosokat, akik a forradalmi hadseregben szolgáltak, és közülük sokat besoroztak.— Janko- vics György főkapitány pedig 1850 tavaszán azoknak a névsorát kérte, akik a forradalomban fegyverrel távoztak a városból. Ezeknek az érdekében az elöljáróság közbelépett, s miután az akkori kormány szigorú parancsára sorshúzás alapján a rácok ellen vonult ki a nemzetőrség, s az a császáriak ellen nem harcolt, kérte a besorozás mellőzését már azért is, mert rájuk a gazdaságban szükség van. Egyébként is engedett már 1850 elején is szigorúságából az önkény- uralom. A császári csapatok elől menekült tisztviselők vagyonát Hay- nau március 21-én feloldotta a zár alól; Vári Szabó István honvédszázadost, a város későbbi polgármesterét, akit Kossuth Lajos futárként küldött 1849-ben Bem tábornokhoz, a város bizonyítványa alapján elengedték az Estei Ferdinánd gyalogezredből, ahol mint közvitéz szolgált; hazaengedték Kis Baranyi Ferencné, Füle Jánosné, Szalai Mihály, Benedek Lajos, Cseri László, Spühler Lajos és Sajtos István fiát is a katonaságtól. Búza Imre, Thorma Imre, Juhász Vida József, Halász D. György és több halasi lakos 1850. augusztus 2-án felsőbb hatóság előtt tettek panaszt amiatt, hogy ők az 1848/49-beli szabadcsapatban való szolgálatuk idején parancsra, a nagykőrösi zsidóktól szarvasmarhákat, több
