Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Második rész. A Redemptio Utáni Kor 1745-től kezdve - Jászkun-Kerületek Önmegváltása
— 31 — nádori fizetésre, s ezt fizették 1859-ig, ha nádor nem volt, akkor is, mint a király, illetve a korona jobbágyai, amikor a főkapitány kérésére I. Ferenc József császár és király végleg elengedte ezt a kötelezettséget. 1453-ban tízezer frt, 1100 véka termény, 4 mén ló volt az évi adójuk. - 1534 után 2000 frt, 1000 ökör, 10.000 köböl gabona és 2000 sajt volt az évi adó, amely súlyos teher alatt a kunok nagyon elszegényedtek. - 1542 után pedig az egri vár fenntartására rendeltettek, s ebben a minőségben az 1577. évben 2616 frt. cenzust, 3044 véka gabonát, s kellő mennyiségű vágómarhát fizettek évente. - 1596-ban Eger várát a török elfoglalta, ettől fogva a királyi kamarai kincstárba fizettek cenzust, téli várszolgálat, rovásadó, termények, marhák, tegzes pénz gyanánt és tisztjeik fizetésére 4735 frt-ot és a nádor fizetésére 3000 aranyat. 1600 elején az újra telepedő Kiskunság Pest megyébe, a Jászság és Nagykunság pedig Heves megyébe bekebeleztetett. Mindkét megye hatósága a távoli Fülek várában székelt. - A jászkunnak elismert helyek (Halas, Félegyháza, Dorozsma nem) taksát fizettek a címeres és kuriá- lis nemesekkel együtt, a szükséghez mérten néha ötszörösen is, de ezen felül fizették a cenzust a kamarához, viselték a katonatartást és más közszolgáltatásokat, mint a megyebeli jobbágyok. Voltak nádori főkapitányok, akik a 3.000 aranyat beszedték és a kun pusztákat bérbeadták. Mindezekből kitűnik, hogy a kunok nem voltak nemesek, hanem földjük mindig királyi koronái birtoknak (peculium regni Coronae) tekintetett, a korona birtokait pedig Albert király törvényeinek 16, Ulászló király 1514. évi VII. decretumának 2. 3. cikkelyei és az 1608. évi XXII. t. c. értelmében eladni nem volt szabad. - A Jászkun kerületek eladását ezért tekintették a Karok és Rendek törvénytelennek, és még azért is, mert nem akarták hogy a Német Lovagrend, mint magyar földesúr az országgyűlésen képviseleti és szavazati jogot kapjon. Az 1715. évi XXXIV t. c. a jászok és kunok kiváltását, mivel a Német Lovagrendtől felvett ötszázezer rfrt. közcélokra fordíttatott, az ország kötelességének ismerte el, az elhatározott visszaváltása a Jászkun Kerületeknek azonban nem a lakosság személyes tulajdonába, hanem a lakosokkal együtt a királyi koronái birtokokhoz való visszaszerzését célozta. - Igazolja ezt Mária Terézia 1745. évi május 5-én kelt megváltást engedélyező oklevele is, amely a Jászkunság területének, mint el nem idegeníthető koronabirtoknak használatát engedte át a jászoknak és kunoknak, a kikötött feltételek ellenében. Ugyanezen okmány szerint az 515.000 rfrt-ot a jászok és kunok, mint a saját maguk, (tehát nem a földbirtok) váltságát fizették, azaz mentesekké lettek az eddig fizetett földesúri terhektől. A régi időkben a földesúri terhektől való felszabadítás többször is előfordult. Kecskemét városa a szomszédságban hasonlóképpen egyezett meg földesuraival, akik pedig magánszemélyek voltak. Tudták az akkori jogi helyzetet a Jászkun kerületek vezetői is, azért indítottak mozgalmat 1794-ben a Jászkun kerületek örök tulajdonul való meg
