Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Második rész. A Redemptio Utáni Kor 1745-től kezdve - Jászkun-Kerületek Önmegváltása
32 — szerzésére. - Az a tény, hogy az idők és törvények változása alapján a redemptus forintok után kiosztott földek a megváltók tulajdonává váltak, nem jelenti azt, hogy 1702-ben, amikor a Jászkunságot eladták, akkor is a kerületbeli lakosok tulajdona lett volna a Jászkun kerületek elnevezés alatt lakott és használt terület. Egyébként a török alól felszabadított területek után minden földbirtokos nagy összeget fizetett akkor f egy verj ogváltság címén, a háború és a felszabadítás költségeire, ennélfogva sem a jog, sem a méltányosság nem indokolná meg a redemptionális összeg visszatérítését, mert ugyanilyen joggal a megyék és más földbirtokosok is igényelhetnék a visszatérítést. - Az a törvénytelenség, hogy 1702-ben az országgyűlés hozzájárulása nélkül eladták az abszolút kormány vezetői a Jászkun kerületeket a Német Lovagrendnek, a magyar királyi korona sérelme volt, s nem a jászoké és a kunoké. Az 1715. évi XXXIV. t. c. azonban ezt a sérelmet jóvátette és elismerte, hogy a Német Lovagrendtől felvett ötszázezer rfrt. közcélokra fordíttatott. Ha ezen törvény alapján az államkincstár váltotta volna vissza a kerületeket, a jászok és kunok, mint a koronajószágot képező Jászkun kerületek jobbágyai, a királyi kamarához fizették volna a jobbágyterheket, mint a mohácsi vész előtt. - Az önmegváltással és katonáskodás vállalásával tehát ezen terhektől szabadultak csak fel. - Egyébként az örök váltságról szóló 1836. és 1840. évi törvények szerint azok az önmegváltások, amelyek e törvényeket megelőzték, úrbéri kármentesítésben nem részesülhetnek.
