Nagy Szeder István: Kiskun-Halas város története oklevéltárral, 1-4. rész (Kiskun-Halas, 1926-1936, 1993)
Második rész. A Redemptio Utáni Kor 1745-től kezdve - Jászkun-Kerületek Önmegváltása
— 30 — igyekezzék velük megállapodásra jutni. A képviselőház már ez alkalommal kifejezést ad azon elvi álláspontjának, hogy az állam által fizetendő váltságösszeg a jászkun községek és városok közvagyonát fogja képezni és így az egyes személyek között felosztható nem lesz. A ház utasítja tehát a kormányt, hogy az 1715. XXXIV t. c. végrehajtásaként a jászkun községek és városok redemptionális követelésének az államkincstár által leendő kiegyenlítésére vonatkozó törvényjavaslatot még a jelen év folyamán terjessze a képviselőház elé. A politikai viszonyok megváltozása folytán azonban ezt a határozatot érdemleges intézkedés nem követte. 1907. nov. 14-én a jászkun küldöttség szintén beadta külön feliratát az országgyűléshez, mely utóbbi küldöttség 1908. december 18-án ismét felkereste Wekerle miniszterelnököt, az ügy mikénti állásáról kérve felvilágosítást, aki válaszában azzal nyugtatta meg a küldöttséget, hogy az ügy a jogügyi bizottságnál van, s a vélemény beérkezte után a közjog alapján fog intézkedni a képviselőház. 1919 elején a Tanácsköztársaság idejében Kunszentmiklóson kezdődött ez ügyben sikertelen mozgalom. Azóta nem izgatja ez az ügy a kedélyeket. * Vajon jogos volna-e ha a volt Jászkun kerületek közönsége követelné, vagy éppen mint tervezve volt, per útján akarná vélt jogait a kincstárral szemben érvényesíteni? A redemptionális váltságösszeg visszatérítésére irányuló mozgalmak téves megállapítások, a régi törvényeknek és a jászok és kunok régi közjogi állapotának félreismeréséből fakadtak. Azt az álláspontot foglalták el, hogy a kunok mindannyian nemesek, s Kun László király oklevele szerint tulajdonosai voltak földeiknek, s az 1715. évi XXXIV t. c. szerint az ország és a király kötelezték magukat, hogy a Jászkunságot a Német Lovagrendtől visszaváltják stb. Ha Kun László király 1279. aug 10-én kelt oklevelét olvassuk, látjuk, hogy voltak a kunok közt is nemesek, voltak várjobbágyok és szolgák. A kun nemesek, a kapitányok később külön-külön királyi adományleveleket nyertek birtokaikra. 1310-ig a kunok, mint várjobbágyok élveztek különleges elbánást. 1320 után Károly Róbert király a bandé- riális katonaság rendszerét vezetvén be, ezen új rend szerint a nemesség az ország határain kívül saját költségén nem katonáskodott többé. Országos nemes csak az volt, aki királyi oklevelet nyert, birtokot adományba csak nemes ember kaphatott, s a kun nemesék is igyekeztek az adományozást elnyerni. Mátyás király alatt a katonáskodás helyett korona javadalmi minőségüknél fogva adót és más szolgálmányokat adtak a kunok a királyi udvarnak. - Az 1485. XI. t. c. a nádori bíráskodást megerősítvén, háromezer aranyat voltak kötelesek évenként fizetni a kincstárnak a
